Az emmauszi úton
„Nincs is annál megnyugtatóbb a nehéz pillanatokban, mint az, hogy valaki ott harcol velünk együtt.”(Teréz anya)

Egy gyönyörű és tanulságos része a bibliának az, ami az emmauszi tanítványokkal történt.(Lk 24:13-35) Úgy gondolom, hogy sok élethelyzetbe beilleszthető. E szituációkba sorolhatjuk be a most kialakult időszakot is. Ha végig gondoljuk az életünket vagy a történelmet, mennyi mindentől mentett már meg minket a Jóisten. Elgondolkodtató, hogy mennyire a saját kis életünkben voltunk, élveztük a helyzetünket, és sokszor ez a jóllét vezetett minket ahhoz, hogy nem figyeltünk fel Isten „kivédéseire”. Most kaptunk egy megpróbáltatást és érezzük, hogy kicsúszott a kezünkből az irányítás. Az az irányítás, ami nem is nálunk, hanem Isten tenyerében volt. Sokszor hallom Istent hibáztatni különböző kialakult helyzetekben. Arra kérek mindenkit, hogy ne tegye. Legyen türelmes! Ne gondoljuk azt, hogy a mi Istenünk egy büntető Isten, aki szereti nézni, hogy mi, földiek szenvedünk. A mi valóságos Urunk együtt érző Isten. Mert mikor mi sírunk, Ő sír velünk, mikor mi összetörünk, Ő is összetörik velünk és mikor mi zuhanunk lefelé, nem hagyja, hogy a gödör aljára érjünk. Mert ez kell a gyógyuláshoz és mint megígérte: „én veletek vagyok mindig, a világ végezetéig.”
Hű! És tudni szeretnéd, miért teszi ezt? Egészen egyszerű rá a válasz. Mert szeret minket, minden egyes porcikájával. A történetben olvashatjuk, hogy a tanítványokat valami akadályozta abban, hogy felismerjék a mellettük sétáló Jézust, de közben gerjedezett a szívük, mikor velük beszélt. Összehasonlítva a sztorit a kialakult helyzettel, nehézségeinkkel, valójában mi is, az egész emberiség is most, az emmauszi úton lépkedünk. A helyzet adott: Jézus is köztünk van, velünk járja végig az utat. A kérdés, hogy fel ismerjük-e? Hogy gerjed-e a
szívünk szavaira? A legnagyobb kérdés mind közül viszont az, hogy akarjuk-e látni Őt? Beengedem-e a szívembe? Engedem-e neki, hogy ápolja sebeimet, lecsitítsa viharjaimat és hozzám érjen?
Az utat megkaptuk. Azt az utat, ahol meggyógyulhatunk Jézus által. Lehet, hogy ez a gyógyulás nehéz vagy nehéz lesz, de meg kell tenned, mert az Úr hisz benned és vágyik rád. Viszont nem szabad elfelejtened, hogy nem kell egyedül megtenned az utat, mert mint már az elején is mondtam, hogy ott lesz veled Isten, Jézus, a Lélek és az egész mindenség. A legfontosabb az, hogy akarj gyógyulni, mert a nélkül nem megy.
Istenért meg ne aggódj. Ő akármeddig képes várni rád. Ne felejtsük el, hogy a gyógyulás egy hosszabb folyamat és az Úr, ezzel tisztában is van. Most a jelenlegi helyzetben, mindannyiunknak szüksége van a hitre, ami megerősít, egymásra és Jézusra, aki képes felemelni a viharból. Lehet, hogy még nem látod a fényt az alagút végén, ködös minden, de ennek következménye az lesz, hogy látni fogod, amiben hiszel, Jézus lámpását a szívedben, és megérted, miért szenvedett Ő érted és az egész emberiségért annyit.
Kitartás mindenkinek!

Joó Viktória
2020.04.26.