„Elindulunk, úton vagyunk, elfáradunk, meghajolunk, de a dicsőség minidig a Tiéd Uram”
Dunaszentmiklós egyházközsége 2026. október 23-án immáron harmadik alakommal szervezte meg gyalogos zarándoklatát Péliföldszentkeresztre. Mindenkinek lehetősége volt megvizsgálni saját lelkiismeretét a hosszú úton, kifejezni Jézus és Szűz Mária iránti tiszteletét. Lelki vezetésünkről Kovács Csaba Albert atya gondoskodott.
Reggel 7 órakor gyülekeztünk a dunaszentmiklósi templomban, ahol kértük a Szűzanya oltalmát, majd a zarándok kereszt megáldása után elindultunk. Utunk során öt állomást érintettünk, ahol egy-egy tized rózsafüzért imádkoztunk. Hamar megérkeztünk első álloásunkhoz, a II. világháborús emlékhelyhez, ahol imádkoztunk a békéért!
„Adj békét szívünknek, békét családunknak, békét nemzetünknek, békét a világnak”
A második állomásnál, a gerecsei Öreg Tölgy tövében, jó papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztunk. Innen kemény emelkedők következtek, majd hosszabb gyaloglás után érkeztünk meg harmadik állomásunkhoz, a Nagy-Gerecse szívében levő sziklába vájt Mária kegyszoborhoz, ahol imádkoztunk a 20. jubileumát ünneplő dunaszentmiklósi rózsafüzér társulat tagjaiért, szép Mária énekekkel, és egy szép német énekkel, a Rózsafüzér Királynéja tiszteletére.
Innen hamar megérkeztünk negyedik állomásunkra Pusztamarótra, ahol 45 perc pihenőt tartottunk. Itt mindenkinek lehetősége volt enni, pihenni. Indulás előtt közösen elimádkoztuk az Úrangyala imádságot, majd ismét útnak eredtünk. Hosszabb gyaloglás után megérkeztünk a Repec hegyi kegyhelyhez, ahol egy szép nagy feszület várta a zarándokokat, melyet még a tata-tóvárosi rózsafüzér társulat állítatott 1930-ban. Innen már rövid időn belül beértünk Péliföldszentkeresztre. Az „Angyaloknak Királynéja…” énekeket énekelve vonultunk be a kegytemplomhoz, ahol Sabu Joseph Puthukulathil SDB atya nagy szeretettel és forró teával várt bennünket. A templomban Albert atya vezetésével elimádkoztuk a Lorettói litániát. Köszönjük a Jóistennek a csodás időt, hogy mindenki épségben megérkezett. Fáradtan, de lelkileg megerősödve térhettünk haza.
„Uram, köszönöm, hogy végig kísértél ezen az úton. Fogadd el fáradtságomat, imáimat, hálámat. Taníts szeretettel hordozni keresztemet, észrevenni a mellettem járót és követni téged. Szűz Mária, kísérj utamon és vezess közelebb Szent Fiadhoz, aki él és uralkodik mindörökkön örökké, Ámen.”
Az út véget ért, a szeretet tovább vezet…
Beszámoló és fotók: Matakovics Norbert
