Több Telik Tőled
BoscoFeszt Péliföldszentkereszten
„Isten másokért teremtett bennünket.”(Bosco Szent János)
Az idei nyáron sem maradt el az az ifjúsági és keresztény tábor, amit a szalézi testvérek és animátorok minden évben megrendeznek Péiföldszentkereszten, a 14-18 év között mozgó fiatalok számára. Az idei évben július 20-24-ig került megszervezésre a program. Mikor megérkeztünk 10 órára, már nagy izgalommal vártuk, hogy mit tartogat nekünk a hét. Az első nap még a találkozásokkal és ismerkedésekkel telt, kiscsoportokba rendeződve próbáltuk ki magunkat különböző játékok által. Minden napra volt egy téma megadva. Hol a közösségről, az önértékelésről, hol pedig a jó keresztény életről elmélkedhettünk.
A tábor mottója: „Több Telik Tőled” volt. A második nap is különösen jónak ígérkezett, már csak azért is, mert az a nap volt az első, hogy lemehettünk a tóba kicsit megmártóztatni magunkat. A strandon minden a mi szórakoztatásunkat szolgálta. A kézműves műhelytől, a röplabda bajnokságon és íjászaton keresztül, a strand alatt megszólaló zenéken át sok minden volt, ami felkelthette a figyelmünket és érdeklődésünket. A tó környéke kiváló alkalom volt az órákon keresztüli beszélgetésekre, ismerkedésekre. A napot egy szentmisével és egy magasztos szentségimádással zártuk. Rá kellett jönnöm, hogy Istent dicsőíteni a legfantasztikusabb dolog, amit egy „fárasztó” nap végén tehet az ember. Amikor megérzed a közelségét, a finom érintését és azt, hogy ott van; és nem tudod megmagyarázni, hogy mi ez az érzés, csak betölt, azt akarod, hogy soha ne múljon el.
A következő nap is hívogató volt. Az ima és a reggeli után már egy előadással kezdtünk. Minden napra (kivéve első és utolsó) lett hívva egy előadó, aki az adott napi témának megfelelően tartott egy előadást. Ezek az alkalmak adták a napok és a kiscsoportos beszélgetések lelki gerincét. A harmadik napon is lementünk a strandra, majd utána részt vettünk a szentmisén. A szórakozást pedig, még az este sem hagytuk abba. Egy nagy, közös játékkal fejeztük be a napot. A reggeleket és az estéket mindig imával kezdtük vagy fejeztük be. Nagyon sok élményt kínált minden egyes program. A másnapunkat (júl. 23.) egy hajnali túrával indítottuk. A sétánk az Öreg-kőhöz vezetett, ahol egy zsolozsma kíséretében megcsodálhattuk a hegyek mögül éppen kibúvó napfelkeltét. Ez az élmény kitöltötte az egész reggelünket. Visszaérve a szállásra pedig még egy órára kicsit még „eltettük magunkat”:) A tábor leforgása alatt nagyon lehetett érezni az atyák és a nővérek odaadását, hiszen bármikor volt lehetőség szentgyónásra és lelki beszélgetésre. Az aznapi szentmise különleges volt, hiszen tartományfőnök atya (Andrásfalvi János atya) látogatott el hozzánk. A Lourdes-i barlangnál mutatta be a szent liturgiát, ahol a szúnyogok igyekeztek nem teljesen megenni bennünket.:D Minden estét többek között fakultatív programok is zárták. Volt néptánc, tábor tűz, bátorság próba, filmnézés, teaház és még sok más, ami még fokozta a jókedvet. Az utolsó és első nap mindig a legnehezebb. A reggeli ima és az evés után egy animációval és pár gondolatattal próbálták összefoglalni a tábor mottóját és lényegét, majd az utolsó kiscsoportos beszélgetés után, egy nagy körbe álltunk és egyenként elköszöntünk egymástól. Bár az érzés fájt, hogy el kell mennünk, de az mellett ott volt bennünk az újra találkozás izgalma, a remény, hogy ismét látjuk egymást. Egy szentmisével zártuk le a tábort.
Valójában, mikor megtapasztalja az ember, hogy milyen egy közösségben lenni, egy közösséghez tartozni, elszáll valami. Elrepül az aggodalom, a szorongás, a félelem és minden teher, ami eddig nyomta a vállunkat. Isten másokért teremtett bennünket. Minden alkalommal, mikor a szaléziakhoz betérek, a közösen elénekelt dicséretekben, a közösen elmondott imákban, a közös nevetésekben, minden mosolyban és érintésben találom meg azt a krisztusi arcot, amit évekkel ezelőtt kerestem; hogy bármilyen is vagy valójában, bármennyit is hibáztál egymás támasza vagyunk és egymásért élünk. Köszönöm ezt a hete!
Joó Viktória
2020. 07. 30.
