Ebben a hónapban Tatára látogatott a „Meg nem született gyermekek” szobra, miután a Házas Hétvége egyik programjának résztvevői Makón láthatták azt. De miért fontos egy ilyen szobor? Miért jó, ha sokan látják? Hogyan lesz a kő és üveg a lelket terheitől megszabadító alkotás?
A szlovák művész, Martin Hudacek „Meg nem született gyermekek” szobra különleges történetet tudhat magának. Ez a külön nekünk, magyaroknak készült szobor egy perből született.
Nagy visszhangot keltett annak idején az az abortuszpárti demonstráció, amely során egy püspöki ruhába öltözött férfi egy ABORTUSZTABLETTA feliratú zacskóból osztotta ki a résztvevőknek az Oltáriszentséget jelképező „abortusztablettákat”, ami valamilyen szőlőcukor lehetett valójában. Mindegyik tablettánál elismételte, hogy „Krisztus teste”. A jelenetet kamerákkal felvették és az erről készült film az interneten keresztül bejárta az országot. Hatalmas felháborodást okozott azon katolikusok körében, akikhez eljutottak a képsorok.
Férjem összefogva Lábady Tamás korábbi alkotmánybíróval, valamint egyesületünk, az Együtt az Életért egyik fiatal tagjával pert indított, mivel megsért minket az életet adó Krisztus halált hozó abortusztablettával való azonosítása. A pert a CitizenGO petíciós oldalon keresztül több mint 12 000-en támogatták. Annyit kértünk, hogy kérjenek bocsánatot a keresztényektől.
Miután az abortusztablettával történő vallásgyalázás ügyét másodfokon jogerősen megnyertük, úgy döntöttünk, hogy a 600 000 Ft sérelemdíjat egy szobor felállítására költjük. A „Meg nem született gyermekek” szobrát a művésztől megrendeltük további támogatás segítségével, majd egy év alatt el is készült.
Hogyan is néz ki ez a szobor? Azoknak, akik még nem ismerik, érdemes egy kicsit szavakkal leírni, hogy miről szól. Egy márványból és üvegből készült alkotásról beszélünk. Két alak látható rajta, a márványból készült, térdelő, arcát a tenyerébe fordító szomorú anya és a vele szemben álló, üvegből készült, kezét az anya feje felé helyező hét éve körüli kislány. A kislány amellett, hogy megbocsátón az anya felé nyújtja a kezét, még lép is felé egyet. Nem kérdez, nem von felelősségre, megérti az anya fájdalmát. Ez a lényege ennek a szobornak: azok a nők, akik ráeszmélnek az abortuszok súlyára, nem beszélhetnek róla. A társadalomban nem elfogadott az a fájdalom, ami az abortusszal jár.
Pedig még a feministák is vallják, hogy az abortusz lélekölő dolog. A minap egy feminista írónővel vitáztam a 72 Tanítvány Mozgalom szervezésében a Háló Központban. Ő használta ezt a kifejezést: „lélekölő dolog”, és „mindenkinek fáj”. „A legjobb lenne megelőzni”. Ebben azt hiszem mindannyian egyetértünk. Más kérdés, hogy fel sem merül sokakban, hogy egy emberéletről van szó.
Nemrégiben útjára indult tehát hazánkban is a „Meg nem született gyermekek” szobra, hogy begyógyítsa az abortusz okozta sebeket, helyreállítsa az anya-gyermek kapcsolatokat, ahol ezek sérültek. Nem tudjuk, hogy kire milyen hatással van az alkotás, de a visszajelzésekből tapasztaljuk, hogy sok nőnek és férfinak, anyának és apának segített már a történetük feldolgozásában.

Frivaldszky Edit