A falu különböző pontjáról a megbeszélt időpontra megfelelő szerszámokkal, eszközökkel felszerelkezve indultunk az agostyáni templomhoz. A helyszínen szorgos segítő kezekbe kerültek a gereblyék, ásók, lapátok, seprők, taliga, metsző és ágvágó ollók. Az idei munkánk jubileuminak ugyan még nem nevezhető, hiszen az idén második éve jelentünk meg és végeztük munkát. Egész pontosan már tavaly karácsony előtt is volt rá példa, hogy a katolikus templomban takarítottunk, együtt voltunk, énekeltünk, egyszóval a közösséget szolgáltuk és építettük.
Körüljárva a templomot ilyenkor kiosztjuk egymás között a munkát (például a zacskók, papír zsebkendők stb. összeszedését) Bár azért büszkén el kell mondanunk, hogy templomunk és környezete jellemzően tiszta, de időnként akad tennivaló. Majd ezt követően jönnek az aprólékosabb és a nagyobb kitartást igénylő munkák, így a sövénymetszés, gereblyézés, faágak levágása, söprés, terület karbantartás valamint felülről lefelé a templombelső takarítása. Ezekre a munkákra általában 8-10 embert tudunk összehívni. A mostani alkalommal viszont valószínűleg “rekordot” sikerült felállítanunk, ugyanis most 12 felnőtt és 6 gyerek jött össze. Ezekbe a munkába már ugyanis nem titkolt múlt, jelen, jövő szándékkal az ifjúságot is bevontuk.
Zöldtisztítást végeztünk a világháborús emlékmű és a kánna virágok körül, vagyis a ravatalozó épület mellett is megtörtént a karbantartás, de itt azért még további teendőink vannak.

Ezzel párhuzamosan egy másik munkafolyamat is zajlott a templomban. Feldíszítettük az oltárt, ezt a munkát a Plébánia Tanácsadó Testületének női tagjai végezték közös együttműködéssel. Szép fehér virágok kerültek az oltárra, az agostyáni közösségben mindenki által tisztelt Ilus néni évfordulós miséjéhez. Nagyon szépen sikerült!

Ennek a remek kis összefogásnak két apropója is volt. Az egyik az agostyáni Ágoston napi búcsú és ünnepi szentmise előtti takarítás, illetve a falu „Virágos főutca” programját követően, faluszépítő közösségünk egy része a templomkertben és a templom előtti részen is folytatta faluszépítő tevékenységét. A különbség szembetűnő volt. Július 23-án el is határoztuk, hogy mivel még nem végeztünk, augusztusban is fogunk még készülődni az augusztus 28-29-én tartandó templomunk névadószentjének ünnepére.

A nap végén bár mindenki fáradtan, de élményekkel telve vette hazafelé az irányt.

Hálásak voltunk egymásnak a népes csapatért, a szorgos segítő kezekért, a fiatalcsaládokért, gyermekekért, hogy ünnepre készülve ilyen aktívan együtt töltöttük el a délutánt. Istennek legyen hála!

fzs