Az ezerhétszázas évekig a karácsonyt három napos ünnepként tartották meg az Istenfélő emberek. A harmadik napon ünnepelték meg Szent János apostol emlékét. S e napon került sor a borok megáldására. A bort, mindig is a lélek italának tartották az emberek.  A néphit szerint a János-napi áldott bor, nem csak a lelket ápolja, de gyógyító erővel is bír, és távol tartja a gonoszt tőlünk.

A Szent János-napi borszentelés gyökerei a XIII. századig nyúlnak vissza. Hazánkban, jellemzően a német ajkú, bortermelő településeken él még e szakrális szokás a mai napig. De a Pannonhalmi Főapátságban is sok évszázadra nyúlik vissza a borok megáldásának szokása.  A hagyományok szerint az újborokat, a borszenelés napjától lehet egészséggel fogyasztani. Ha a hívő gazda, buzgó imával veszi magához e szentelt nedűt, akkor az megóvja a testi és a lelki bajoktól, és az ördög kísértéseitől.

E gondolat vonalán, idén ismét Szent János apostol emléknapján, az ősi szokás szerint borszenelésre került sor az Assisi Szent Ferenc templomban. A baji boros gazdák boraival telt meg a szószék alatt kihelyezett asztal. A szentmise végén Albert atya áldotta meg a borokat. A boros gazdák, a templomi szertartás elvégzése után a frissen megáldott borokból, minden hordójukba csepegtetnek, hogy a pincékben pihenő nedűt is elérje az Szent János áldása.

„Szent János evangélista napján a borokra áldás hull az égből.”

Szent János napján igyunk mindnyájan egy pohár bort, mert az áldott bor egészséget hoz! Igyuk hát meg Szent János áldását! Fogyassza mindenki egészséggel, és mértékkel a megáldott borokat.

P.I.K.