Régi adventi hagyomány a szálláskeresés, szentcsalád járás. Hagyományok szerint a karácsonyt megelőző kilenc napban Mária-szobrot vagy szállást kereső Józsefet és Máriát ábrázoló festményt, szentképet cserélgettek egymás között az ájtatosságban részt vevő családok.  Más helyeken, vidékeken egy ilyen szentképpel járták az utcákat és kopogtattak be házakba. Ahol befogadták őket, ott imádság után elhelyezték a szobrot.

A Kapucinus templom közösségéből Albert atya hívására 10 család csatlakozott, hogy részt vegyen egy hasonló hagyományban. Most a Szent Családot ábrázoló szobrocska sorra járja a családokat, és 1-2 nap után kerül mindig új családhoz. Az átadás közös imával történik a hagyományokhoz kapcsolódva, énekkel.

„Szállást keres a szent család,
de senki sincs, ki helyet ád,
nincsen, aki befogadja,
Őt, ki égnek s földnek Ura.

Az idő is későre jár,
a madár is fészkére száll.
Csak a Szent Szűz jár hiába
Betlehemnek városába.”

Ez a megújított hagyomány alkalmat teremt a közösség tagjainak megismerésére, az együttes imádság erősíti a hitünket. Mindenkit örömmel tölt el adni, és jól esik kapni is. Az idei évben a járvány miatt rövid átadást tartottunk, és szabadtéren tudtuk csak ezt megengedni. Ha jövőre Isten is úgy akarja, már egy vendéglátással is lehet színesíteni ezt a hagyományt.

Azon meg el lehet gondolkodni, hogy a mi ajtónk nyitva állna-e egy láthatóan gyermeket váró, messziről jött fiatal család előtt?  Máté 25,34.

„Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

-P-