A „püspökségek nyomában” haladó zarándoklatsorozat az ország egyik legrégebbi egyházmegyéjébe, ugyanakkor a legfiatalabb érseki székhelyre, Veszprémbe vezette ministránsainkat és az őket kísérőket.
A belvároson át a veszprémi Várhegyre gyalogosan igyekvő zarándokokat a soha alább nem hagyó bakonyi szél szinte befújta a Szent Mihály székesegyházba. A boldog Gizella királyné karereklyéjét is magába fogadó bazilikában Váradi Kristóf atya tartott szentmisét.
Az érseki palota alkotói között ministránsaink ismerős nevet fedeztek fel, hiszen az épület terve a Tatán letelepedett – de Bajon is tevékenykedő – Fellner Jakab, a tatai Szent kereszt templom alkotójának nevét dicséri.
Filcpapucsot húzva nyertünk bebocsátást a palota látogatható termeibe, amelynek nagyon értékes kép, porcelán és bútorgyűjteményét a kicsik is megcsodálták. A belső tér szimmetrikus elrendezése miatt beépített – de sehová nem vezető – „vak ajtók” megmozgatták a gyerekek fantáziáját. Vezetőnk részletesen mesélt a kiállított tárgyakról, fennmaradásuk történetéről. Az összefogás jellegzetes példája, ahogyan a veszprémi hívek a palota egyik üvegcsillárját darabonként menekítették otthonaikba a II. világháború idején, majd a háború elcsitultával visszajuttatták a részeket az akkori püspökségnek, így most eredeti pompájában tekinthettük meg ezt a szép tárgyat.
Már a Várhegyről is láthatóak Veszprém völgyi Domonkos-rendi apácák kolostorának középkori romjai. Itt élt Margit, a szent királylány, mielőtt az akkori Nyulak szigetére (a mai Margit szigetre) költözött át. Veszprém völgye nemcsak a Margit-romokról nevezetes hanem, az 1958-ban megalapított állatkertjéről is. Ministránsaink – a zord időjárás ellenére is – felszabadultan széledtek szét, megkeresve kedvenceiket.
Utunk végén hálával telten tekinthettünk vissza az egész napra. Különös hálával azért, hogy püspökségeink nyomán haladva katolikus gyökereinkhez és egymáshoz is egyre közelebb kerülünk.

Szmodis Vince és István