A baji-egyházközség hívei, a sok éves hagyományokhoz híven, május 7.-én, szombaton korán reggel ismét útnak indultak, gyalogos zarándoklatukra, a Péliföldszentkereszti májusi nagy-búcsúra. Idén ismét a gyalogoszarándokok körében köszönthettük, egyházközségünk korábbi lelki vezetőjét, Havassy Bálint László plébános atyát.

A zarándokok a sok évtizede, sőt századokon át kitaposott útvonalat követték. Útjuk során a határ menti kereszteknél egy – egy rózsafüzér tizedre megálltak, és megpihentek. Az imákból merítettek erőt az előttünk álló út nehézségeinek leküzdésére. A gyalogos zarándokokhoz a Péliföldiszentkeresztre érkezéskor csatlakoztak a busszal érkező hívők is, így közösen járták végig Bálint atya gondolataival vezetve Krisztus keresztútját. A keresztutat követően a szalézi atyák litániával köszöntötték a templomban a búcsújáró híveket.

A szombat vigíliai szentmisére is csordultig megtelt a Szent Kereszt templom. A szentmisét követően a szalézi atyák kis borsos beszélgetésre invitálták a híveket, mely során mindenki, a „Zarándok borok” ízlelésé mellet megismerkedhetett az újonnan elkészült „Szalézi pincével”.

Vasárnap, a reggeli 7 órakor kezdődő zarándok misét követően indultak haza a gyalogos zarándokok. A haza vezető úton a zarándokok korelnöke, Luigits Róbert vezette az imákat. Tardosra érkezve a Túri család fogadta agapéval a megfárad zarándokokat. Itt köszönjük meg önzetlen áldozatvállalásukat, mellyel sok éve erőt adnak az út utolsó szakaszának leküzdéséhez. Isten áldását kérjük rájuk!

Az otthonmaradottak a templomnál köszöntötték a megfáradt zarándokokat, akik harangok szavával kísérve vonultak a templomba, és az alábbi énekkel üdvözölték az otthonmaradottakat: „Szép üzenetet hozunk mi a szentkereszti kegyhelyről Jézus, és Máriától!”

A szerencsés megérkezésért tartott közös ima után ugyan fáradtan, de lelkeikben felfrissülve tértek otthonaikba  mindannyian.

De mi is az a zarándoklat?

Mi különbözteti meg a kéktúrát végigjár túrázót és a Mária út zarándokát, hiszen nagyon sok szakaszon átfedés van a kettő között.

Zarándoklat (főnév): Vallásos emberek gyalogos menete arra a helyre, amelyről ők azt gondolják, hogy szent (azaz történt ott korábban valamilyen csoda). Ezt a meghatározást olvashatjuk ha a szó értelmezését keressük.

De valóban csak ennyit jelent, hogy: „gyalogos menet”? Ha leragadnánk ennél a szóösszetételnél akkor valóban ide sorolhatnánk a túrázókat vagy a Gerecse 50 résztvevőit is.

A lényeget a meghatározás második fele rejti: „ők azt gondolják, hogy szent” Ha az útnak indult zarándok valóban úgy gondolja, hogy egy szent helyre szeretne eljutni, akkor a zarándoklat során is zarándokként kell viselkednie!

A zarándoklat lehetőséget ad a lelki felkészülésre, hogy mire a szenthelyre érek a lelkem is felkészült legyen! Ne csak én tudjam befogadni a szenthely áldásait, de a zarándoklat helyszíne, a szent hely, engem is be tudjon fogadni. A napi egy-két „csendes szakasz” a befelé fordulásra, az önvizsgálatra, az elmélyülésre biztosít alkalmakat. Hát éljünk is vele! Isten szent ege alatt, a természet által alkotott térben végzett imák teszik igazán meghitté vándorlásunkat. A zarándoklaton megtapasztalhattad a lemondás, és erőfeletti erőfeszítéseid értelmét. A világtól való elszakadást és a csendet, amelyek Istenre tesznek nyitottá. A Gerecse hegyeinek megszentelt tájain haladva gondolataim Istennel találkoznak. Így akár, ha egymagam is járom a zarándokutat, sosem leszek utamon egyedül. Minden utamon velem van Isten!

-pik-