Őrizzük a lángot Agostyánban,
avagy keresztény húsvét a koronavírus idején

Bármennyire is hiszünk Isten szeretetében és gondoskodásában, az utóbbi napokban, hetekben biztos sokunkban számtalan kérdés felmerült a koronavírus-járvány kapcsán. Ha szereted embertársaidat mint önmagadat, akkor be kell tartanod azokat az előírásokat, amelyeket az illetékes hatóságok és az egyházi vezetők kiadtak, hogy ne árts másoknak. Éppen ezért kellő óvatosságból kiürítették a szenteltvíz tartókat, kézben történt az áldozás, elmaradt a kézfogás, végül Húsvét előtt még a csoportosulás miatti rendelkezésre való hivatkozással a templom is bezárt.

Ez a Húsvét más volt mint az eddigiek. Elgondolkodtató volt. Az otthon töltött idő alkalmas volt arra, hogy magunkba szálljunk, átgondoljuk hitünket, megbánjuk bűneinket és lélekben megerősödve a családdal együtt készüljünk Húsvét ünnepére.

Felmerül a kérdés, hogy vajon választanunk kell a hit és a rettegés vagy a pánik és a bizalom között? Nem! Ezek az intézkedések nem mi ellenünk, hanem mi értünk történnek. Nagyon fontos, hogy „Ne féljetek” és a pánik is kerülendő. Felelősek vagyunk az idősekért, a barátokért, az idegenekért, egymásért!

Mit tettünk hát?

Nem féltünk, még akkor sem, ha nem juthattunk el szentmisére vagy nem áldozhattunk. Felfedeztük az internet és a televízió adta lehetőségeket. Azt az időt, amit a templomban töltöttük volna helyette otthon elmélyültünk, elmélkedtünk, vártunk. Mert mindenkinek a saját útját kell megtalálnia ebben az útvesztőben Istenhez.

Mit tettünk hát? A Húsvétra történő készülődés jegyében a helyi egyházi tisztségviselők feldíszítették Szűz Anyánkat, és Jézust a Megváltót. Húsvét idejére felügyelettel ugyan, de látogathatóvá tették a templomot napi két órára gyertyagyújtásra, imádkozásra, elmélkedésre.

Láthatjuk tehát, hogy mindig van megoldás. Elzarándokolhattunk, távolságot tartottunk, gyertyát gyújthattunk, imádkoztunk, belső nyugalomra leltünk. Erőt merítettünk még ebben a koronavírusos időszakban is. Őriztük a lángot! Talán hagyomány is lesz belőle…

Fohner Zsolt