Nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat a húsvétot megelőző negyven napos böjt utolsó három napja, vagyis a szent három nap. Ezen a három napon emlékezünk meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról.
A szent-háromnap az utolsó vacsora miséjével kezdődött, amikor is megemlékeztünk Krisztus utolsó vacsorájáról és a tanítványok lábának megmosásáról.
Kristóf atya fehér ruhában celebrálta a szentmisét. E szín utal az ünneplésre, az örvendezésre. Az orgona kíséretével felcsendült a „Dicsőség a magasságban Istennek” kezdetű himnusz, s közben megkondultak a harangok, megszólaltak a csengők, hogy ezt követően nagyszombatig, húsvét vigíliáig némák maradjanak. Ahogy a népi mondás megfogalmazza: „A harangok Rómába mennek, és ott gyászolják Krisztust.”
Kristóf atya homíliájában a lábmosásról, mint szolgálattételről elmélkedett. Jézust szolgáló szeretetén keresztül bemutatva, mely során az életét váltságul adja sokakért. Ezután felhívta a figyelmet, hogy gondoljuk át az utolsó vacsorát, hogy minek lettünk a részese. Mert meg vagyunk ajándékozva! Az utolsó vacsora ajándék, mely nem csupán testi táplálék, melyből fölépül testünk, hanem lelki táplálék is melyből a lelkünket építhetjük fel. Hát éljünk e lehetőséggel! A prédikációt követően, Jézus által apostolainak átadott búcsú ajándékára emlékezve Kristóf atya elvégezte a lábmosás szertartását. A szentmise végén az atya az oltáriszentséget ideiglenes őrzési helyére, a mellékoltárhoz vitte, és ezt követően történt meg az oltárfosztás, melynek során az oltáráról levették a kereszteket, gyertyatartókat, terítőket. E sajátos halotti szertartás jelképezi, hogy Jézust megfosztották ruháitól.
Településünkön a kereplés még ma is élő szokás, így az évszázados hagyományhoz hűen idén is nagycsütörtöki utolsóvacsora misétől egészen a húsvéti vigíliáig a harangszót a kereplők váltották fel. E szokás jelképezi gyászunkat Jézus szenvedése és halála miatt. A nagycsütörtök esti kereplést követően az, utolsó vacsorára emlékezve a kereplős fiúk is közös vacsorán vettek részt. Így emlékezvén meg Krisztus Urunk utolsó vacsorájáról.
Nagypénteken Krisztus keresztre feszítésére emlékeztünk. A nap folyamán a kereplős fiuk szorgalmasan emlékeztették községünk híveit, hogy ne feledkezzenek meg imáikról. Templomunkban a délelőtti templomi keresztút során Kiss Szilárd adta át a keresztút elmélkedéseit a híveknek. Nagypénteken a díszek nélküli templomunkban nem tartunk szentmisét, mert e napon a legfőbb pap, azaz maga Jézus Krisztus mutat be áldozatot. Így a nagypénteki igeliturgiára délután hat órától került sor. Kristóf atya a szertartást pirosba, a vértanúság színébe öltözve végezte. Az atya, és a ministránsok csendben vonultak be a templomba, és az üres tabernákulum előtt arcra borultak. Ezt követően került sor az igeliturgiára. A szentlecke után János evangéliuma szerint énekelte el a templom énekkara, Jézus szenvedés-történetét, a Passiót. Az egyetemes könyörgéseket követően került sor a kereszt előtti tisztelgésre mely során a hívek kifejezték imádatukat, és hálájukat a megfeszített Krisztus iránt.
Ezt követően lett megnyitva a szent sír. Ne feledjük, és adjunk hálát Urunknak Istenünknek, hogy „eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, odaszegezve azt a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk” (Kol 2,14-15).
A templomi szertartást követően este fél nyolctól került sor a Geistagi (látó hegyi) „éjszakai” keresztútra. Jézus Pilátus palotájától, a Golgotáig körülbelül másfél kilométeren át hordozta keresztjét. Településünk Hívei, a Gerecse hegységbe nyúlóan hasonló hosszban járták végig a Megváltó szenvedésének útját. Az éjszakai körülmények között a résztvevők egymást váltva vitték az életnagyságú keresztet, és így közelebb kerülhettek Krisztushoz, hogy megélhessék meghurcoltatását, és szenvedését. A keresztúti stációk elmélkedéseit minden stációnál a stációt állító családok tagjai mondták el.
A nagyszombat húsvét vigíliája, Krisztus sírban pihenésének emléknapja. Délelőtt a kereplős fiuk a falut körbejárták, és kereplésükért a jól megérdemelt fizetséget, „tojást” gyűjtöttek. A szolgálataikért kapott tojásokat a fiúk kosárban gyűjtötték, amelyeken aztán megosztoztak. A nagyszombati örömünnep este a tűzszenteléssel kezdődött. A fehér ruhát öltött Kristóf atya megáldotta a tüzet, meggyújtotta Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát. Az új tűz gyújtása a feléledő reményt is szimbolizálja. A szentmisén felhangzó Alleluját harangzúgás, csengőszó és az orgona hangjai kísérték, majd felcsendül a Glória. és ezalatt ismét teljes díszbe öltözött az oltár. Ezt követően, közösségünk egy tagja a keresztség szentségében részesült, és a hívek is megújították a keresztségi fogadalmukat A szertartás befejező részében került sor az Eucharisztia liturgiájára, melyet a feltámadási körmenet követett. A kereszt, zászlók, és a föltámadt Krisztus szobra vezette körmenetben a baldachint, fáklyákkal a kezükben az egyházközségi tanácsadó-testület tagjai kísérték. A baldachin alatt Kristóf atya, a monstranciában hordozta az Oltáriszentséget. A feltámadási körmenet ünnepélyes dicsőségben hirdette a Feltámadt Krisztus győzelmét a halál felett.
Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepli. Húsvétvasárnap az ünnepi szentmisét Albert atya mutatta be. Homíliájában felhívta a figyelmünket, hogy bontsuk ki a Jézus Krisztus által részünkre adott húsvéti csomagot! A feltámadása gondolkoztasson el mindenkit az életünkről! Az életünk csak a felszínességekből, áll? Vagy pedig vannak értékein, melyre rá lehet építeni családunk ismerőseink életét is? Engedjük az Evangélium örömhírét életünkbe betörni!
Pentz Imre
