„Fönségébe és méltóságába öltözöl, a fény, mint köntös, úgy fog körül” (Zsolt 104,1)

„Mindenható örök Isten, te választott népeddé tettél minket és Fiadnak, Jézus Krisztusnak vérével új szövetséget kötöttél velünk. A keresztségben gyermekeiddé fogadtál minket. Igéddel és Eucharisztiáddal táplálsz. Elküldöd Szentlelkedet, hogy hitünket erősítse, és imáinkban segítségünkre legyen. E Szentlélek által kérünk, szenteld meg ezt a ruhát, amelyet a szent titkok ünneplésekor fogunk használni. Áldd meg mindazokat, akik részt vesznek a szent szolgálatban, hogy titkaidnak megbízható kiszolgálói legyenek, szent igéd erejével és életük példájával vezessék népedet az üdvösségre. Krisztus a mi Urunk által.”1

Az évközi 6. vasárnap, a szentmise keretében Albert atya megáldotta azokat az új liturgikus öltözékeket, amelyek a vértestolnai Plébániai Tanácsadó Testületének egyhangú döntése értelmében kerültek beszerzésre az év elején. Hosszú évek óta nem került sor ilyen jellegű beruházásra, a meglévő ruhák cseréje már igencsak indokolt volt, az elmúlt idők rányomták bélyegüket ezen öltözékekre. A liturgikus öltözet fontos eleme a szentmise bemutatásnak, kiemeli a szakrális eseményt, s megjelöli viselőjét. „Aki felölti magára, az igaz élet köntösét kapja. Az isteni igazságosság, az Isten iránti hűség és odaadás fogalmazódik meg benne.” 2   ”A liturgikus öltözéknek, melyet a pap az szentmiseáldozat bemutatásánál visel, nyilvánvalóvá kell tennie, hogy nem magánszemélyként van jelen, hanem Krisztus személyében. A pap individuális jellegének el kell tűnnie az eukarisztikus cselekményben, és helyet kell adnia Krisztus számára.”3. Ahogy a Római Misekönyv Általános Rendelkezése (297) is kimondja: ” Egyházban, mely Krisztus teste, nem minden tagnak ugyanaz a szerepe. A szolgálatoknak ezt a különbözőségét az istentiszteleteken a szent ruhák különbözősége érzékelteti. Éppen ezért jelezniük kell az egyes szolgálattevők sajátos feladatát. Ugyanakkor a szent ruhák az istentisztelet fényét is hivatottak emelni.”4Az egész ünnep, a templombelső kialakítása, a virágdíszítés, a zene és a ruhák szépsége nem „fölösleges” dolog, nem külsőség, hanem egyfajta többlettartalom, amelyek segítenek kifejezni a keresztény életnek azt a jelentését, amelyet a liturgikus év folyamán napról-napra ünneplünk. Az ünnepi magatartás a díszes kivitelezés által kerül kifejezésre. Azok a misék, amelyeknél nem ügyelnek a megfelelő stílusra és megjelenésre, nem segítik elő kellőképpen a hívek számára magának az ünnepnek a megtapasztalását. Ezen gondolatok fényében tekintsük tehát ezekre a szép ruhadarabokra és kérjük a Jóistent, hogy legyen mindig elegendő számú személy(pap)-istenségnek szentelt ember,- akik magukra kívánják ölteni ezeket „misztikus” öltözékeket, amely az értékek és a hagyományok őrzője is egyben.[1]

Schneider Csilla

[1]  1.www.plebania.net/img/hittanterem/1271/0_Szentelesek%20es%20aldasok.doc

2. A liturgikus ruhák története, Szent Margit Lap 129. száma

3. Maróti Gábor: Liturgika I-II. Synthagma Kiadó, Budapest 2016

4. Római Misekönyv Általános Rendelkezései