Ismét eljött az idő, megérkeztünk Leányfalura, a Szent Gellért lelkigyakorlatos házba. Bár lehetnénk többen is, hisz a témában mindenki érdekelt lenne, de a rekkenő hőség valószínű riasztónak tűnhetett néhányaknak, pedig hűtött helységek fogadtak bennünket. Az első vacsora után Zoltán atya tartott számunkra gondolatébresztő elmélkedést, beszédében több ízben is fejtegette az un. „hitátadás” szükségességét és módjait. Itt hangsúlyozta a generációs különbségekből adódó nehézségeket, sokszor komoly akadályokkal kell megküzdeni. A hitoktatást, a hitre nevelést nem szabad izomból görcsösen végezni, a gyermekekben példákkal, példázatokkal kell a hitet felébreszteni. Az első tapasztalásokat, élményeket, a hittel való kapcsolatot a gyermek a családja körében szerzi. Ezért, ha az ifjúság hithez való viszonyát kívánjuk elemezni, első lépésként a család, a családtagok Istennel való kapcsolatát kell áttekinteni ez sok kérdésre adhat magyarázatot.
A második napon Barkó Gábor Ágoston atya Bencés szerzetes atya tanítását hallgattuk, aki szemléletes példákkal világított rá a mai kor gyermekeire leselkedő veszélyekre főként a digitális világon keresztül. A sátán most a fiatalok lelkét vette célba olyan eszközökkel, melyek háttérbe szoríthatják a vallásos élet értékeit, hisz a villódzó fények, az öt perces örömök hajszolása nem ad teret a lélek számára az elcsendesedésre. Hiba a „praktikus” hitre nevelés, az adok-kapok gyakorlatának alkalmazása az Istennel szemben. Ő nem kufár, hogy egyezkedjünk Vele, „ha én valamiért imádkozom, azt teljesítsd minél hamarabb”. Sokan ebbe a hibába esnek, és ha nem sikerül valami, akkor jön a szöveg, „Istenhez imádkoztam és cserben hagyott!” Pedig csupán arról van szó, hogy Isten bizalmát ki kell érdemelni imádsággal, jó cselekedetek sorával. Mondják; „Ugyan kinek van erre ideje?” Nos, ha nekünk nincs rá időnk, akkor miért várjuk ezt el Istentől? Az már most látható, hogy a paphiány új helyzetet teremtett, a plébánia fogalma értéktelenné válik, hisz általában egy városi plébánia látja el az esetek többségében a város vonzáskörébe eső plébániák csoportját. Itt jó esetben egy pap és egy káplán szolgál, ellátva a liturgikus feladatokat, szentségek kiszolgáltatását. Az egyházközségeknek viszont vannak világi feladatai, templomok, temetők, egyházi épületek gondozása, melyek ellátása céljából öntevékeny egyházi közösségekre van szükség. Ezeknek a közösségeknek legyen egy másik fontos feladata a fiatalok bevonzása az egyházi életbe, tevékenységekbe.
Az atya még sok érdekes gondolattal ajándékozott meg bennünket, melyek otthonainkban is hasznunkra lesznek.
A nap második részében a baji Szalézi közösség munkájáról, életéről beszélt nekünk Szmodis Mónika. Rövid történelmi áttekintésben ismertette a Don Bosco által létrehozott gyermekmentő missziót, melynek folytatása a mára kialakult Szalézi Oratórium rendszer. Itt a gyerekekkel szinte észrevétlenül, játékos formában ismertetik meg Isten világát, a gyerekcsoportokat a nagyobb gyerekekből kiképzett animátorok foglalkoztatják, természetesen felnőtt felügyelet mellett. Az estét közös énekléssel és Gajda Mariann gyönyörű gitár kíséretével, énekeivel zártuk, majd nyugovóra tértünk.
A szombati nap ismét zsolozsmával indult, majd reggeli után összegyűltünk a szentmisére. A szentmise után következett a rózsafűzér, majd Laci tanítatott velünk, illetve elevenített fel régebben énekelt modern hangszerelésű énekeket.
A délutáni órákban a Ferences Közösség körünkben levő tagjai, Judit, Zsuzsa, és Laci szemléletes előadást tartottak a közelmúltbeli zarándoklatukról Assisiről, Szent Ferenc városáról. Bevezetőjüket rövid áttekintéssel kezdték a Ferences rend alapításáról, működési regulájáról, a rend felépítéséről. Ezt követte lebilincselő előadásuk fényképekkel illusztrálva olyan helyekről, melyek normál halandó számára nem mindig elérhetőek. Ez Péter Pál testvérnek volt köszönhető, aki kis zarándok csoport lelki vezetője volt. A Ferences közösség helyi működéséről a későbbiekben reméljük még hallhatunk.
A vasárnapi szentmise előtt a délelőtti órákban az előző napon hallottakról konzultáltunk nem mindennapi módon. A teremben körben ülve mindenki elmondta tapasztalatait, véleményét a témákkal kapcsolatban, melynek során számos újabb gondolat is ébredt. A lelkigyakorlat vezérfonala az ifjúság és a velük való foglalkozási lehetőségek, formák. Itt szóba került a Baji Szalézi Oratórium, ahol jelenleg folyik a néhány napon belül kezdődő tábor szervezésével kapcsolatos teendők. A gyerekekkel való foglalkozás egy fontos formája sz Ifjúsági ének és zenekar, aminek működtetésében Robi és Kinga vitathatatlanul fontos szereppel bír. A harmadik fontos csoportosulás, mely igen jelentős szerepet játszik a fiatalok nevelésében a Cserkész Mozgalom. Ebben Péterék sok munkával, és eredményesen mozgatják, oktatják, tanítják a csapatba gyűjtött fiúkat, lányokat. A vallásos nevelés mellett fegyelemre, és a fizikai tevékenységekben való jártasságra is tanítják az ifjúságot. Szó esett a nagyon fiatalon elhunyt Carlo Acutisról is, kinek szentté avatása a közeljövőben várható.
Lelkigyakorlatunkat a 11 órakor kezdődött szentmisével zártuk, majd ebéd következett. Ebéd befejeztével egy szerény ajándékkal köszöntük meg János atyának és kiszolgáló csapatának a velünk való lelkiismeretes gondoskodást, a finom ételeket. Az atyák áldását követően rövid búcsúzkodás után örömteli, hálatelt lélekkel búcsúztunk el vendéglátóinktól és egymástól majd hazatértünk otthonainkba. Adjunk hálát Istennek a közös élményekért és imádkozzunk közösségeink épüléséért!
Bélai Lajos
A lelkigyakorlatot az Egyházi és Nemezetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság az EKCP–KP–1–2024/2-000291 pályázat keretében 400.000 Ft- tal támogatta, amit ezúton is köszönünk!
