„Az Ige testté lett, és köztünk lakott.
Mily erőteljes szavak ezek!
A legmélyebb valóságban ragadják meg
az emberi történelem legnagyszerűbb eseményét”
Szent II. János Pál 1996

A IV. századig visszanyúló gyökerekkel, decemberben 24. éjszakáján, az éjféli szentmisén gyűlnek össze a keresztény hívek, hogy együtt ünnepeljék meg a megváltó születését. Az éjféli mise szokása a Szentföldről származik, mégpedig Jeruzsálemből és Betlehemből, ahol a szent jászol fadarabjai körül egészen a IV. századtól kezdve minden évben megünnepelték a megváltó megszületését. Amikor a fajászol maradványai Rómába kerültek a Santa Maria Maggiore templomba az 500-as években, akkor itt is folytatták az éjféli mise szokását.

Bennem is sok emlék kering gyermekorom éjféli miséiről. 4-5 éves korom óta számos éjféli misén vettem részt. Azt nem állítom, hogy minden esztendőben én is ott voltam a templomban karácsony éjszakáján, de sok esztendőben a templomban köszöntöttem a megszületett kis Jézust karácsony éjjelén. De az elmúlt évtizedek során nem lehetett nem észrevenni egy változást. Gyermekoromban, mikor az egyházellenesség nemcsak a szavakban jelent meg hazánkban, de a tettekben is nemegyszer megnyilvánult, minden karácsony éjjelén dugig volt a templom. Sőt a templom előtti terület is, mert akkor kicsinek bizonyult a templomunk befogadóképessége. Abban a korban sokan olyanok is elmentek az éjféli misére, akik máskor egész évben messze elkerülték a templomokat.

Aztán ahogy múlt az idő és „szabaddá vált” társadalmunk számára megszűntek az akadályok hitünk gyakorlására, a kezdeti évek fellelkesedését követően valahogy megfogyatkozott az éjféli misén megjelenő hívők létszáma is. De ez a fogyatkozás sajnos nemcsak az éjféli misén tapasztalható. Pedig mára egyre többet lehet hallani, hogy mi, a keresztény magyarok, mi vagyunk, akik az igazi keresztséget hordozzuk és képviseljük. Talán azt is  bátran kijelenthetjük, hogy mára divat lett a kereszténységből. De tudjuk, hogy a divat múlékony. Időnként mégis újból lángra kap a divat. Ilyen divatos időszakká vált a karácsonyi éjféli szentmise is. Sikkes lett posztolni az éjféli szentmiséről. De vajon, aki posztban jelöli meg magát a szentmisén részvételéről, ő valóban ott is van? Testben lélekben? Mi is a mai valóság?

Mi, magyarok nagyon keresztények és hagyományőrzők vagyunk. Még azok is, akiknek e fogalom meghatározás nem mondd semmit vagy nem akarja, talán nem is tudja értelmezni. De mivel ma ez a trendi, akkor pont ő maradjon ki belőle? Azaz, dehogynem! Mivel a felszínesség az, ami a karácsony éjszakáján a templomba hozta őt, ezért nem érti a csodát, mely ezen az éjszakán megtestesül. Ő ezt az Isteni üzenetet fel nem fogja. Ő az, aki az egészből nem ért semmit, talán nem is érdekli. De ha egyszer ez a menő, hogy részt vesz valaki az éjféli misén, akkor hogyan maradhatna le egy ilyen eseményről? Még leszólnák! Legfeljebb bóbiskol egy órácskát… És ezután nagy büszkeséggel hangoztathatja minden kommunikációs felületen, hogy ő bizony ott volt! (De minek?)

Nehéz eldöntenem, hogy melyik az elkeserítőbb, a régi kommunista idők, amikor sok párttag vett részt a szentmisén, vagy a mai, amikor nagyon farizeus „keresztények” teszik ugyanezt? Mára azok, akik meggyőzőséből vesznek részt a szentmisén, egyre kisebb létszámot képviselnek. Tápláljuk hitünket, és ne váljunk divatkeresztényeké! Tartsuk meg hitünket, és a hitünk vigyen minket a templomba, és ne a mások által szabott divat legyen úrrá felettünk!

-pik-