Idén december 1-jén vette kezdetét az adventi időszak. Régebben „kisböjtnek” is nevezték ezt a reményteli várakozás időszakát. A XIX. század folyamán alakult ki az adventi koszorú készítés hagyománya. A koszorú köralakja az élet örök körforgását, az égi újjászületést jelképezi. A négy gyertya, a várakozás négy hetét jeleníti meg. A hetente felgyulladó újabb gyertya fénye, az egyre közelebb kerülő fény eljövetelére utal. A fény, a Megváltó születésével válik teljessé.

Az emberek jól tudják, hogy minden jelentős eseményre készülni kell. A korábbi korokban, az uralkodók, királyok érkezését jelezték előre, hogy a vendéglátók megfelelően készülni tudjanak az úr érkezésére. A házukat, udvarukat rendezték, hogy rangjához illőn várhassák az érkezőt.

A katolikus ember várakozásának időszaka az Advent. E várakozás során viszont nem csak a házunk táját, de lelkünket, és embertársi kapcsolatunkat is rendbe kell tennünk, hogy méltóképpen fogadhassuk a Kisdedet.

Községünkben, a várakozás kezdetén, Advent első vasárnapján, a szentmise elején Gábor atya meggyújtotta templomunkban az advent első gyertyáját, így megkezdve a felkészülést.

Délután, az Assisi Szent Ferenc templom előtti Gizella téren került sor, Baj község adventi koszorúján, a várakozás első fényének felvillanására. Az ünnepi fény felgyúlását, a helyi német hagyományőrző dalkör énekei kísérték. A fények felgyulladását követően a templomban adott adventi koncertet az Esterházy Énekegyüttes. A koncert során sok szép karácsonyi dal hangzott fel, melyek igazi adventi hangulatot teremtettek a karácsonyi készülődés megkezdéséhez. A gyönyörű énekeket a templomot megtöltő hallgatóság vastapssal jutalmazta. A gyertyagyújtást követően a Baji Német Nemzetiségi Önkormányzat szeretetlakomán látta vendégül a résztvevőket.

Az adventi gyertyák fényénél készítsük fel lelkünket a megváltónk méltó fogadására, és éljük át ugyanazt a Messiásvárást, melyet őseink lelkében is élt.

Megváltó reménységgel, és bizonyossággal imádkozzuk nap, mint nap:

„Harmatozzatok Égi magasok

Téged vár epedve a halandók lelke

Jöjj el édes Üdvözítőnk!”

Pentz Imre