A mai modern világban elhamvadnak az ünnepek igazi üzenetei.

Pedig a lelki feltöltődés add igazi keretet az ünnepnek.

Ezt a lelki feltöltődést egyre kevesebben „veszik igénybe”

Legbelül átkell élnünk valamit, ami túlmutat az ünnep felszínén!

Mert mit ér az ünnep, ha csak a felszínt látjuk?

Sok ember csak azt látja:

Hogy munkaszüneti nap van.

Vagy sok tárgyi ajándékot kap.

Vagy akár fényárban úsznak településeink.

 

De a lelkünkben is megjelenik ennek a fénynek legalább egy kis szikrája?

A csillogó villogó környezetünkben eszünkbe jut, hogy miről is szól valójában az ünnep?

Szent Miklós napján valóban a lappföldi Joulupukkiból ideérkező hosszú fehér szakállú embert ünnepeljük?

Karácsony ünnepe valóban a karácsonyfa alatt felhalmozott ajándékokkal teljesül ki?

Vagy a húsvét tényleg a nyulakról szól?

Úton-útfélen, a médiába mindenhol ezt az üzenetet harsogják a reklámok, a különböző műsorok. Ezért ne csodálkozzunk, hogy a lényeg elsikkad.

 

Az ünnep igazából a belsőnkben, a lelkünkben zajlik le. Ide vajójában csak az Istennel karonfogva léphetünk be!

Mert ez az igazi ünnep: az Istennel történő találkozás.

Hogy igazából ünnepelhessünk, Istennel kell kapcsolatot keresnünk! Mert az ünnep, hitünk megélésének eszköze!

 

Ha csak az ünnepi külsőségekre hagyatkozunk hamar tévútra kerülhetünk.

Az igazi ünnepnek meg kell valósítania a kapcsolatunkat Istennel, de különböznie is kell a hétköznapoktól.

És bizony, az ünnepekért áldozatot is kell vállalnunk.

Nem csak szavakkal, de tettekkel is meg kell valósítanunk az ünnepet.

Az ünnep úgy teljesedhet ki, ha a szentmisén találkozhatunk az Úrral!

 

Vajon, ha megkérdezem az embereket hogy: „Egy-egy ünnep alkalmával mit is ünneplünk igazán?” Milyen arányban kapnánk meg a helyes választ?

Tapasztalatom szerint a helyes válaszok aránya még a 10%-ot sem érné el.

Így hát jogosan merülhet fel bennem a kérdés: „A keresztény Európa valóban létezik?”

Vagy csak jó szlogenként hangozik, mely mögé el lehet bújni a valóság elől?

 

Európában valóban teljesülnek a kereszténység iránymutatásai?

Mint például, hogy a gazdaság van az emberért, és nem az ember a gazdaságért.

Vagy hogy a szegények és a kiszolgáltatottak helyzete a gazdaság alapvető erkölcsi mércéjeként kell, hogy működjen. De fojtathatnánk az erkölcsi alapkérdések sorát, melyeknek meg kell határozni egy keresztény világ mindennapjait.

Hogy várhatnánk el, hogy az erkölcsi alapértékeket betartsák az emberek, ha az ünnepek valódi üzeneteit sem értik meg?

Minden keresztény ember kötelessége, hogy tevékenykedjen a tudatlanság ellen! Mutassuk meg, és magyarázzuk el, barátainknak, munkatársainknak, embertársainknak, hogy mi a keresztény ember ünnepe! Adjuk tovább ünnepi tapasztalatainkat, mert ez a tapasztalatátadás közösséget formál.

Értessük meg, hogy mit is ünneplünk igazán mikor mások a nyulakor, a fenyőfáról, és a csizmákról mesélnek!

Ezt az áldozatot mindenkinek meg kell hoznia, aki valóban a lelkéig hatolóan ünnepelni szeretne.

Mert az igazi ünnepek nélkül az élet céltalan, sivár jelenlét a földön.

A megszentel térben történő ünneplés hatással van az ünneplőre. Az igazi ünnep, megváltozott életlátást eredményez.

Új emberré válok, ha az ünnep betöltötte célját!

Hozza meg minden igazi ünnep lelkünk feltöltődését, és éljük meg hitünk titkait.

Ha így teszünk, minden ünnep után lelkileg újjászületve léphetünk a hétköznapokba.

 -PIK-