Július 3-án, szombaton a testvér egyházközségek hívei településeikről más-más irányból zarándokoltak el az árpád-kori Szent Péter körtemplom (pusztatemplom) romjaihoz. Az apostolok fejedelmének szentelt helyen tartották meg a Péterbúcsúi szentmisét. E középkori körtemplom alapjai jól mutatják, hogy ha jó alapokra építkezünk, az az idő vasfogának is ellen tud állni. Évszázadokon át is stabil biztos pontot tud nyújtani a hívő léleknek. Egyházunk e sziklakemény alapja: Szent Péter. Ily kemény alapon nyugszik egyházunk, mely e mai kor kihívásainak is ellent kell tudnia állni. Sajnos a mai korban egyre kevésbé érzik fontosnak az emberek a belső lelki nyugalom meglelését. Sokkal fontosabbá váltak a világi javak megszerzéséért folytatott harcok. Nagy teret nyert az irigység, mások életére, vagyonára vágyódás. Nem biztos, hogy akinek az anyagi jóléte biztosított, az a lelki békéje is megtalálja! A gazdagság nem egyenlő a boldogsággal. Aki lelkiekben gazdag, az közelebb kerül a boldog élethez. Ezért ne mások életét próbáljuk élni, hanem találjuk meg az igazi egyéniségünket, és éljük a saját életünket! A lelki élet gazdagságát alapozta meg Szent Péter, kit Krisztus kősziklaként nevezett meg. Jézus, Péterre, a kősziklára alapozta egyházunkat. Bízzunk hát e stabil alapokban, és lelkünk békéjét mi is építsük a Péter sziklájára! A nehéz hegyi, sziklás tereppel megküzdve érkeztek a templom romhoz a zarándokok. 10 órától, az összegyűlt hívek közös szentmisén vettek részt, melyet Kovács Csaba Albert, a testvér egyházközségek plébánosa mutatott be. A kis templom környezetét megtöltötték a búcsújáró hívek. A szentmisét követően batyus agapéra került sor, mely során lehetőség nyílt a különböző egyházközségek tagjainak közelebbről megismerni egymást. A Szent Péter templom romjait a természet öleli körül. E természeti környezet mindenki számára lehetővé teszi, hogy elmélyülhessem gondolataiban, hitében. A nyugodt, meghitt környezetben történt elmélyülés segít mindenkinek, hogy a Péter kősziklájára építse fel saját lelki templomát!
<p.i.k.>
******
A baji Árpád-kori körtemplom (pusztatemplom):
A fellelt szakirodalom és kutatások alapján építését a XII-XIII. századra teszik az Árpád-kor idejére. Akkor ezen a területen létezett falu Haláp-Kovácsi plébánia temploma lehetett, körülötte temető volt. A közelben van a Péterképi tisztás, mely alapján Szent- Péter kápolnának is nevezték (1811-ben erdőtérképen megjelölve) Árpád-korra tehető építéséről a forma és a felhasznált építőanyag tanúskodik. Az árpád-korra jellemző építési mód a szabálytalan kövekből felépített koralakú rotunda építmény, mely 5-7 m átmérőjű belső térrel és rendszerint a keleti oldalon elhelyezett többnyire félkörű szentéllyel rendelkezett. Magyarországra ezen építési forma a cseh, esetleg lengyel és morva területekről került be. Kezdetben királyi, fejedelmi kápolnák voltak, majd várkápolnák, később a feudális urak hatalmának szemléltetésére épültek, végül a falusi plébánia templomok kedvelt épített formája lett. A baji körtemplom úgynevezett centrális templomok közé tartozott. A templom maradványait 1993-ban találták meg, mellyel egy időben a hozzá kapcsolódó temetőt, és a késő középkorban a mellé épített nemesi udvarházat és melléképületeket, valamint halastó és védőgát maradványait is megtalálták. Az ásatás során a körtemplomok jellegzetes építészeti megoldása a szabálytalan, megmunkálatlan kövek (mészkő) egymásra illesztése, egy külső és egy belső ívű fal építettek, melyek közé kisebb apró kövekkel kitöltött falazást raktak. Ennél a körtemplomnál a tardosi vörös mészkő darabjai is előkerültek. Falvastagság átlag 1 m. A középkorban a falusi templomok mérete viszonylag kicsi volt, hiszen a falvak népessége 30-50 főnél nem volt több, és a rotundák egyik funkciója, hogy a falu teljes lakosságát befogadják ha tűzvész vagy katonai fenyegetés jelent meg. A belső átmérő 5-7 m körül volt, a tetőt zsindely fedte. A kör alakú falon résablakok is voltak. A feltárás során előkerült a pasztofórium több darabja is, és a szentélyben az apszis déli ívének alsó felén egy függöny alsó szegélyét ábrázoló freskórészlet került elő, amit a falról leválasztottak, restauráltak. A csiszolt oltárlap is tardosi vörös kőből készült. A kápolna körül lévő temetőt feltárták (közel 300 sír) ahol övcsatok, ruhadíszek, párták, gyűrűk és egy XIII. századi francia drágakőfoglalatos kereszt is előkerült. A feltárás során előkerült maradványokból valószínűsíthető, hogy a törökök az 1600 évek végén a falut feldúlták és a templomot is felégették, a sírokat kirabolták.
