Minden évben október elején a bajiak készülődnek a település templomának búcsújára. Rendezik a portáikat, az utcákat. Megszépül a falu. De vajon mindannyian tudjuk, hogy miért éppen ekkor van ez az egész települést megmozgató ünnep? Mindenki tudja, hogy mit is ünneplünk?

Sajnos a mai világban már sokszor nem is érdekli az embereket a MIÉRT? Egyszerűen természetessé vált, hogy ünneplünk. Főképp, ha még fizetett ünnepnapként egy plusz szabadnapot is bezsebelhetünk. Vajon a mai emberek tudják ki volt Assisi Szent Ferenc? Megértjük mai is az évszázados üzenetét? És ha meg is értjük, vajon megtartjuk-e? Hát sajnos a mai világban ezeknek az üzeneteknek nagyon elhalványult a fénye. Kezdjük talán azzal, miért is október elején ünnepeljük templomunk búcsúját.

Egyszerű a válasz: Az őseink 224 évvel ezelőtt Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelték fel templomunkat. Mint ahogy mindannyiunknak van védőszentje, a templomunk védőszentje Assisi Szent Ferenc lett. De ki is volt ez az ember?

E nagyszerű ember életét nehéz néhány mondatban összefoglalni, de talán az alábbi sorokat követően kedvet kapnak az olvasók, hogy alaposabban utána nézzenek Szent Ferenc hagyatékának. 1181-ben született. Atyja, Pietro Bernardone posztókereskedő, Assisi leggazdagabb embere volt. Szülei nem törődtek azzal, hogy Ferenc iskolába járjon, ezért a fiú tékozlóan bánt a pénzzel, mondhatnánk, két kézzel szórta a pénzt. Az ifjú Ferencet megválasztották vezető táncosnak, ami azt jelentette, hogy hatalmas lakomákról, fantáziadús programokról gondoskodott a város fiataljai számára. Igen tékozló életet élt ebben az időszakban. A világfi Ferencet egy betegség döbbentette rá, hogy mennyire léha életet él. Az igazi fordulat azonban Aquila felé vezető úton állt be az életébe: „Mond csak Ferenc – kérdezi álmában egy hang -, ki adhat neked többet: az úr vagy a szolga? Az Úr – felelte Ferenc. Hát akkor miért hagyod el az Urat a szolgáért, a Herceget az alattvalóért?” Ferenc szemében ekkor a világról lehull a lepel: minden ember csak szolga, nincsenek urak. Csak egyvalaki úr, és ő minden teremtmény felett áll. Csak ő tarthat igényt szolgálataira. –Mi az akaratod Uram? – kérdezte Ferenc. Térj vissza a földre, ahol születtél, és ott megmondják neked, mit kell tenned. Ferenc megfogadva az úr szavát visszatért szülőföldjére. A San Damianoi romos kápolnában imádkozás közben szólt hozzá ismét az Úr:  „Ferenc menj és építsd újjá egyházamat…” Azonmód hozzálátott a romos kápolnák kijavításához. Assisi környékén még három romos kápolnát újít meg: a San Damianoit, a Szent Pétert és a Porciunkulát, ami fölé később felépítik az Angyalos Boldogasszony bazilikát. Egyre több követője akadt, ezért rendi regulát kellet megírnia társai számára. És egyben Róma jóváhagyását is kérnie kellett.

Reguláját így kezdi:

„A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát…” S egyszerűen összefűzött néhány evangéliumi idézetet saját figyelmeztetéseivel. Ez maradt a mai napig a Ferencesek alapszabálya. Ferenc 1224 szept. 14-én La Verna hegyén imádsággal töltött böjtöt követően megkapja Krisztus kínszenvedésének sebhelyeit, stigmáit. Gondolatban egyre inkább eltávolodott a földi világtól. Hosszú és nagy szenvedései 1226. október 3-án értek véget. A halált „Halál testvér, Isten hozott” felkiáltással fogadta. 4-én temették el a Szent György templomban. Alig két évvel később IX. Gergely pápa szentté avatta. Földi maradványait 1230-ban vitték át és temetik el a tiszteletére épített Szent Ferenc bazilikába. Egyházunk, égi újjászületésének napján ünnepli őt.

Hát röviden, ezért ünnepeljük ekkor templomunk búcsúünnepét.

Régi hagyománya van településünkön a búcsúkörmenetnek. Az idősek úgy mondják, hogy ez fogadalmi, mert valamikor a svábságnak a településre érkezését követően a községet veszély fenyegette. Tűzvész-e, ragály-e, pontosan ma már nem tudjuk. De e szép hagyomány, élő üzenetet hordoz: Őseink példája nyomán, a bajban mi se hagyjuk el a hitünket, hiszen mint mindenkor, úgy ma is bizalommal fordulhatunk Istenhez.

De ne feledje senki sem, hogy a búcsú nem a körhinták, és a vásárosok körül zajlik! A búcsú áldásaiban a templomban részesülhetünk!

Pentz Imre