A február 5-én, a vasárnapi szentmise során került templomunkban sor a Balázs áldásra. Ezen a napon, a áldás során Albert atya két keresztbe fordított égő gyertyát tartott a hívek torkához, és arra kérte az alábbiak szerint Urunkat, és Szent Balázst, hogy óvja meg az áldást kérőt a torokbajoktól:

“Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged Isten a torokbajtól és minden más bajtól, az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.”

Az áldásban részesülők Szent Balázs segedelmével küzdhetik le, illetve kerülhetik el a torokbántalmakat az elkövetkező időszakban.

A Balász áldás, Szent Balázs püspök nevéhez fűződik. A ma is élő emlékezet szerint ugyanis Balázs püspök megmentett egy fiút, akinek egy halszálka megakadt a torkán. Ezért Szent Balázs napját a torokfájósok különös becsben tartják. A fiú anyja hálából ételt és gyertyát adott Balázs püspöknek. Mivel a kínzó torokfájás esetén segített, a késő középkorban a tizennégy segítőszent közé sorolták Szent Balázs püspököt. A Balázs-áldás mindmáig élő liturgikus szokása a 16. században keletkezett.
Balázs napjához fűződő hagyományként, még nem oly rég is szokás volt, hogy a szőlősgazdák a földjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét arra számítva, hogy Balázs így majd megvédi a szőlőket, és szőlőéréskor elűzi a madarakat, hogy azok ne tegyenek kárt a szemekben.

Pentz Imre