Az isteni Irgalmasság vasárnapja
„Kívánom, hogy az Irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, főleg a szegény bűnösök részére. Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége; a kegyelmek egész tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Az a lélek, amely gyónáshoz és Szentáldozáshoz járul, teljes bűnbocsánatot nyer, és mentesül a büntetés alól. Ezen a napon nyitva állnak Isten zsilipjei, melyeken keresztül a kegyelmek folynak. Egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha a bűnei skarlátpirosak lennének is. Irgalmam oly nagy, hogy sem az angyali, sem az emberi értelem nem bírja kikutatni az egész örökkévalóságon át. Minden, ami csak létezik, irgalmamból származik. Az örökkévalóságban minden lélek irgalmamról és szeretetemről fog gondolkodni. Az Irgalmasság ünnepe bensőmből származik. (139) Azt kívánom, hogy ünnepélyesen tartsák meg a Húsvét utáni első vasárnapon. Az emberiség nem talál békét, míg irgalmam forrásához nem folyamodik.”
(Fausztina nővér Napló – 699)
„Ó, mily forrón vágyódom az Isteni Irgalmasság ünnepére, amit Isten általam kívánt. De ha Isten azt kívánná, hogy csak halálom után kerüljön az ünnep bevezetésre, én akkor is örülök neki, s a lelkiatyám engedélyével bensőleg már most megtartom.”
(Fausztina nővér Napló – 711)
A tatai kapucinus templomban az isteni Irgalmasság vasárnapján délután 3 órakor szentségimádást tartottunk. Az imaóra itt meghallgatható:
P.Cs.J.
