„…legyen nekem a te igéd szerint.”

Albert atya harmadik éve lelkipásztora a Baji híveknek. De papként az úr szolgálatát immáron 25 esztendeje látja el. 25 év egy emberöltő, melyet Albert atya az Isteni szeretet szolgálatában töltött, soha el nem feledve, hogy a papi hivatás életforma, mely csak az elhivatott, teljes odaadásával, életfelajánlásával látathatja el.
Az ezüstmiséjét a baji Assisi Szent Ferenc templomban szeptember 23-án mutatta be. A szentmisén a ministránsok hada kísérete az oltárhoz a pappá szentelésének évfordulóját ünneplő atyát. Minden ministráns fontosnak érezte, hogy e szép ünnepi szentmisén együtt adjon hálát az úrnak a jubiláló lelkipásztorával.
A szentmise elején a fiatalok egy verssel köszöntötték az atyát. Ezt követően Dr. Hartmann Csaba köszöntötte az egyházközség hívei nevében. Az ajándékok átadását az énekkar felcsendülő üdvözlése kísérte. A Schola éneke jól összefoglalja hívek kívánságait az atyának:

„A jóságos Isten Áldjon tovább is Téged,
Hogy vidáman, békén Tölthessed életedet;
Tartson meg mindvégig Téged kegyelmében,
Legyen szabadítód Minden szükségedben!”

Az ezüstmisés Albert atya boldog mosollyal fogadta a köszöntéseket, és ezt követően megköszönte mind azt a szépet és jót, melyet a helyi közösségtől kapott az elmúlt években. Prédikációjában Jézus példáját idézte, mely szerint, aki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája. Vagyis az uralkodás helyett a szolgáló szeretetet állítja a szemünk elé. Ráirányította a figyelmünket, hogy az Úr Jézus legyen a példaképünk. Tartsunk vele mindig a kapcsolatot. és ha megkérdezzük tőle: Mit akarsz uram? Mit kell tennem? Hogyan kell tennem? Akkor Ő elmondja és megértjük. Ha azt megpróbáljuk megvalósítani, akkor tapasztalni fogjuk, hogy ettől jobb lesz minden emberi kapcsolatunk. Ez a titka az emberi életnek! Kérjük az Urat, hogy mindig szemünk előtt legyen az Ő példaadása, és adjon ehhez erőt nekünk a Szentlélek, hogy ezt valóban meg is tudjuk valósítani.
A szentmise végén Kovács Csaba Albert esperes atya köszönetet mondott a ministránsoknak, a kórusnak, a híveknek és mindazoknak, akik vele ünnepeltek e szép napon. Ezt követően ezüstmisés áldását adta az egybegyűltekre.
A templomi ünnepség után a közösségi házban terített asztal, agapé várta a híveket. A finom harapnivalók mellett kötetlen beszélgetések között folyt tovább az ünneplés, hiszen ez egy család ünnepe is, az Egyház családjának, a papok családjának az ünnepe.
Egy pap számára alapvető „mérföldkő” az ezüstmise, ami negyedszázados szolgálatot jelent. Ahogy a házasságban élők ünneplik a házasságuk jeles fordulóit, úgy ezt teszik az egyház papjai is. Az ezüstmise, hálaadás Istennek az elmúlt 25 szolgálatban eltöltött év kegyelméért, és egyben közös ünnep is a hívekkel.
Az ezüstmise jó alkalom arra, hogy megköszönjük az elmúlt huszonöt esztendőt, hálát adjunk a Jó Istennek a gondviseléséért és elgondolkodjunk a papi hivatás lényegéről. Imádkozzunk, hogy mind többen válasszák ezt a hivatást, kérjük az Urat, hogy adjon nekünk jó papokat, ne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk. Ne csak több pap legyen, hanem szentebb papok legyenek, akik példájukkal mutathatják az Istenhez vezető utat.

Kedves Albert atya!

Megköszönjük, hogy immár 25 éve élsz közöttünk papként.
Köszönjük, hogy Istennek, és az embereknek áldozod életed.
Köszönjük, hogy közösségünket véded, és építed.
Isten áldja meg kezed, és egész papi létedet, hogy még sokáig oszthasd áldásod, és szenteld meg életed Isten szolgálatában!

Pentz Imre