A nagyhét, mely során Jézus Krisztus szenvedését és kereszthalálát felelevenítve készülünk egyházunk legnagyobb ünnepére, a feltámadásra, a virágvasárnapi szentmisével kezdődik meg.

A virágvasárnapi szentmise, Jézus jeruzsálemi bevonulását megjelenítő körmenettel kezdődik.  A körmenet kezdetén Kristóf atya az alábbi szavakkal áldotta meg a barkaágakat: „Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus király nyomába, őáltala egykoron az örök Jeruzsálembe is eljussunk!”

„Jeruzsálem gyermeknépe

pálmafáknak ágait hozván

elébe ment az Úrnak;

s kiáltotta hangos szóval:

Hozsanna a magasságban.”

„Jeruzsálem gyermeknépe

leterítetvén ruháit az útra,

nagy szóval így kiáltott:

Hozsanna Dávid Fiának,

áldott, ki jő az Úr nevében!”

A kórusnak e szép éneke kísérte a bevonulást .

A ministránsok kezükben a barkaágakkal és virágokkal indultak az oltárhoz vezető úton.

A leterített virágok és köpenyek emlékeztettek, hogy miként fogadta a jeruzsálemi nép Jézust, midőn leendő szenvedéseinek helyszínére érkezett. E bevonulás jelképe annak, hogy az Úr minden hívét maga köré szeretné gyűjteni a mennyei bevonulásakor. Virágvasárnapot, az Úr szenvedésének vasárnapjaként is ismerjük. Erre utal az Evangélium is, melyben ekkor a szenvedéstörténetet, azaz a passiót hallhatjuk. A szenvedéstörténet, a Kálvárián beteljesedett első szentmise áldozatot jeleníti meg, mely során Jézus halálával mutatott be az Atyának.

Ez az áldozat ismétlődik meg vérontás nélkül minden szentmisén.

A passiójátékok a XVI. században terjedtek el. Ehhez a hagyományhoz csatlakoztak tavaly a településünk fiataljai. Így Bajon idén már második alkalommal a Hagyományőrző fiatalok, a ministránsok és az énekkar közösen elevenítette meg – községünk sváb hagyományait szem előtt tartva -, német nyelven a szenvedéstörténetet. A passió üzenetének megjelenítésére lelkes készülődést követően kerülhetett sor. A fiatalok által megelevenített passió mindenki számára emlékeztető, hogy a nagyhét megkezdődött!

 Halljuk hát meg az égi üzenetet:

„Ez az ember valóban az Isten Fia volt.”

Mélyüljünk el magunkban, és vizsgáljuk meg lelkünket! Biztos, hogy lelkiekben felkészülten tudjuk ünnepelni a feltámadást? Még nem késő, hogy valóban felkészüljünk, és tiszta lelkülettel ünnepeljük meg Húsvét szent ünnepét!

 Pentz Imre