A Házasság Hetén minden nap megünnepeltük a házasságot

Templomunkban február 9-16. között saját, nyolc napon át tartó programsorozattal kapcsolódtunk be a Házasság Hete országos rendezvénybe. Hazánkban az országos eseménysorozatot 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével. Plébániánk immár harmadszor csatlakozott ehhez a nagyszerű programhoz, Albert atya kezdeményezésére és vezetésével. Az idei esztendőben a programok között szerepelt a már hagyományosnak mondható „Páros Kalandtúra”,  “Az érintéspszichológiája” címmel interaktív előadást szerveztünk 16-22 éves fiatalok részére, volt
egyházközségi bál és nem utolsó sorban minden nap szentmisével ünnepeltünk, ahol más-más meghívott atya elmélkedett a házassággal kapcsolatban. Az alábbiakban néhány gondolatot osztunk meg a kedves olvasóval az elhangzott szentbeszédekből.
Markovics Milán tábori lelkész arról elmélkedett, hogy a házasság segít elviselni a fájdalmakat és a halált. Tágabb értelemben ezért van szükség a „nagycsaládra”, a közösségekre. A családszeretetben gyökerezik a hazaszeretet. Merjünk szeretni, merjünk belekapaszkodni a keresztbe. Azzal a tudattal, hogy közben Isten mindig fogja a kezünket.
Író Sándor vérteskethelyi plébános atya szerint a házasság és a papság is megszentelt hivatás. Oly annyira „közel állnak” egymáshoz, hogy egy jó pap lehet jó apa és egy jó apa lehet jó pap – értsük jól. A legfontosabb, hogy a házas ember nap, mint nap házas maradjon: „Ha ma feleségként keltem föl és este feleségként feküdtem le, minden rendben van. Ma, és nem holnap, vagy azután kell a házasságot rendbe tenni. Kovács Pál, sopronhorpácsi  plébános atya egy idézettel kezdte szentbeszédét, mely szerint „a házasság olyan tövises, szúrós bokor, amelyen illatos rózsák teremnek.” A házasság folyamatos munka a másikért. Az Eucharisztiára vetítve ez azt jelenti, hogy Krisztus mindent megtesz értünk. Egyet kér: hogy bízzunk benne. Krisztus Egyház iránti szeretete a férjek példaképe kell, legyen. Pál atya azt mondta, hogy legyünk egymás számára gyóntató székek. Hogy ne kelljen attól félnem, hogy a házastársam elítél. Ne a tulajdonságáért, hanem önmagáért szeressem őt. A házasság előképe az Eucharisztiának – a házasságban felfedezzük azt az örömet, amit Jézus készít nekünk.
Henczel Szabolcs szanyi plébános atya szerint a házasság örömének forrása az Úr Jézus Krisztus. Tudunk-e örömhírt vinni a családi
asztalhoz? Hozzuk családjainkat az oltár elé. A kánaáni asszony igazi hitével és derűjével adjuk oda magunkat egymásnak. Nem lehet, hogy Salamon „útját járva” a lassú hitehagyás kerítsen hatalmába bennünket. Azért veszíthetjük el családjainkban is a derűt, életörömet, mert szeretetünk nem megfelelő forrásból fakad, nem megfelelő forrásból táplálkozik.
Ferling György nagylózsi plébános atya azzal kezdte elmélkedését, hogy az egyetlen, amire Isten a teremtéskor azt mondta, hogy nem jó: az embernek nem jó egyedül. A házasságban van egy közös vigaszunk: találkozunk. Szükség van erre a vigaszra, hiszen a házastárs választásával a másik elvesztését is választjuk. Istennek és embernek teremtő szava van. A házasságkötéskor a férfi szavára – Istentől kapott teremtő szavára – válik a menyasszonyból feleség és fordítva, a vőlegényből férj. A házastársaknak kitüntetett és kizárólagos szeretet jár. Szeretni azt jelenti: elfogadni és a másikért élni. Gyengéden szeretni és vágyakozni azt jelenti: szerelemmel szeretni.
Hálásan köszönjük az atyáknak, hogy tanítottak minket és egymásnak, hogy együtt ünnepeltünk egy álló héten át.
A szentbeszédek teljes egészében meghallgathatók a www.tataikapucinus.hu oldalon.

-csj-

 

Hangfelvételek:

Markovics Milán

Író Sándor

Kovács Pál

Henczel Szabolcs

Ferling György