„Szememet a hegyekre emelem: honnan jön segítségem? Az Úr ad nekem segítséget, aki az eget és a földet alkotta.” /121. zsoltár/

Immár másodszor kerekedtek fel – Kovács Albert atya megszólítására – az Öreg-Kovács-hegyet körülvevő közösségek, hogy közösen keressék fel a török időkig fennálló gerecsei településnek, Kovácsi falunak megszentelt helyét: az Árpád kori Szent Péter körtemplomot. A felhívást elfogadva a hívek Tata és Baj irányából Albert atya, Vértestolna felől Kristóf atya vezetésével érkeztek, de szép számmal képviseltették magukat a vértesszőlősi és a tardosi közösségek is. A szentmisét Váradi Kristóf és – Tarján plébánosa – Szabó Zoltán atya mutatta be. A szentbeszédben Kristóf atya – Krisztus iránti szolgálatát például állítva – megemlékezett Keresztelő Szent Jánosról, akinek születésnapját ünnepelte az egyház a közös kirándulás idején.

Albert Atya felhívta a figyelmet a rotunda különleges helyére, hiszen az azt körülölelő települések három egyházmegyét – a Győrit, a Székesfehérvárit és az Esztergom-Budapestit is – érintik. Ez az elhelyezkedés jó alkalmat ad a párbeszédre, kereszténységünk közösségi – településeken, plébániákon és egyházmegyéken átívelő – megélésére.

A szentmisét követően a résztvevők jóízűen beszélgetve közösen költötték el ebédjüket, már a következő alkalmat tervezve.

Sz.I.