Az Assisi Szent Ferenc plébániatemplomban, április 22. délután hálaadó szentmisével emlékeztek meg, az 1745-ben, a településre érkező őseikről a bajiak. A betelepítés 272. évfordulóján, Havassy Bálint Lászó atya celebrálta német nyelvű hálaadószentmisét. A templomot megtöltötték a bajaikkal együtt ünneplő alsógallai, dunaszentmiklósi, és tarjáni, sváb hagyományaikat őrző vendégek. A hagyományos népviseletbe öltözött hívek ajkáról szálltak fel a szentmise német nyelvű énekei, és imái. Bálint atya homiliájában kifejezte örömét, hogy ismét korábbi egyházközségében mutathat be szentmisét. Továbbá középpontba helyezte a befogadás fontosságát, melynek jó példája a településünkre, a XVIII. század derekán érkezett sváb családok. Az akkor idegen földre, idegen nyelvi környezetbe érkező sváb ősök, hogy gyökeret ereszthessenek nem csak a sok munkára, és összetartásra, de a környezet részéről a befogadásra is szükség volt. Felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy legyünk a mai világban mi is mindannyian befogadók! Így emlékezve Őseink befogadására. Hiszen az Ő befogadásuk nélkül a mostani hálaadásra sem kerülhetett volna sor.

A szentmisét követően dalostalálkozóval folytatódott a megemlékezés. A Szent István, Német Nemzetiségi Általános Iskola tornatermét teljesen megtöltötték a sváb hagyományaikat őrző dalkörök, és tánccsoportok. Így igazi sváb hangulatban töltötték el a résztvevők, a délután hátralévő részét.

Sváb gyökereink településünkön:

1745 április 22-én érkeztek az első sváb családok településünkre. A hajdani zsellérek nemcsak az Eszterházy-birtok földjeit művelték itt, hanem idővel saját birtokaikat is a Szőlőhegyen. Bajon a svábok a hagyományaikat, szokásaikat főleg a vallás, a katolikus ünnepek kapcsán, tartották meg. Ez az összefonódás régi keletű, és ma is fontos minden vallását gyakorló számára. Így a vallás jelentős összetartó erő azóta is, hogy a sváb nyelvet kevésbé, és csak szűkebb körben használják községünkben. Hagyományainkat megőrizve, mély gyökeret eresztettünk Magyarországon, amit régóta hazánknak tekintünk. A mára megújult, és megerősödött hagyományok, és szertartások segítségével kérjük az Urat, hogy őseinkre még sokáig emlékezzenek utódaink is.

Pentz Imre