Lelki életi iránytű – Kovács Cs. Albert atya lelkigyakorlata a gyónásról

Lelki életi iránytű – Kovács Cs. Albert atya lelkigyakorlata a gyónásról

Albert atya szeptember 7-10. között a gyónásról tartott lelkigyakorlatot Leányfalun, a lelkigyakorlatos házban.

Az elhangzottakból a teljesség igénye nélkül az alábbi gondolatokat ajánljuk elmélkedésre.

Csak menyegzős köntösben, megtisztulva léphetünk az Úr színe elé. Ha ez a megtisztulás itt a földön nem sikerül, akkor a tisztítóhelyen folytatódik mindaddig, amíg hófehér köntösben nem állunk Isten színe előtt. Egész életünknek egyetlen útiránya van, ez pedig az egyre tisztult lélek eljutása Istenhez. Ehhez a tisztulási folyamathoz adott Albert atya mély lelki útmutatót, a gyakorlatban is hasznosítható ismereteket. Fizikai testünk tisztogatására milyen sok időt, energiát, figyelmet szentelünk. És a lelkünk? Tudjuk, hogy az ember nem csak test, hanem lélek is. Akkor azt miért nem tisztítgatjuk, „csinosítgatjuk” ugyanolyan gondossággal? A léleknek négyféle tisztulása van: az aktív tisztulás, amely ahhoz hasonlítható, mintha gyökérkefével sikálnánk magunkat. Ez nem alapos, hiszen nagyon vigyázunk arra, hogy ne fájjon. A passzív tisztulás, amikor Isten veszi kezébe a gyökérkefét (betegség, vírushelyzet, stb.). Ez alapos, ám igen fájdalmas tisztulás. A harmadik a gyónás, amelyet az Anyaszentegyház ad számunkra. Szentség, amelyben az élő Istennel találkozunk. Általa Isten megbocsátó szeretetét és egyéb segítő kegyelmeket is kapunk. Mennyire használjuk föl ezt a legalaposabb, ugyanakkor leggyengédebb tisztulási „lehetőséget”? Lelkünk tisztulásának negyedik módja a tisztítóhely, ami passzív, ahol már nincs a kezünkben eszköz.

A gyónást nem lehet elválasztani a lelki élet egyéb dolgaitól. Mindig tudni kell, hogy mi történik bennünk. Mindenek előtt be kell magunkat irányozni. Isten felé. Tudatos döntéssel kell ezt felvállalni, együtt kell működnünk az isteni kegyelemmel. Ehhez alapos „anyagismeretre” van szükség. Ismernünk kell magunkat, a bűnt, a gyónást, a gonosz természetét. Gyökeres kezelésre van szükségünk, a mélyre kell eveznünk. Testünket alá kell vetni a lelkünknek és lelkünket a Szentléleknek. Hogyan tudjuk magunkat beirányozni Isten felé? Mindek fölött Jézus Krisztus által, aki egyedüli közvetítő Isten és ember között, aki azért testesült meg, hogy emberségünket fölvigye Istenhez. Figyeljük Őt emberségében, figyeljük, ahogy ellenállt a kísértésnek. Figyeljük Őt, kérjük Őt. Aztán azáltal tudjuk magunkat beirányozni, hogy a hit által megvilágított értelmünkkel kezdjük el megérteni a lelki életünket. Engedjük, hogy emlékezetünk megtisztításával Isten megtanítsa nekünk, hogy miben reménykedjünk. Engedjük, hogy Isten az Ő szeretetével megtisztítsa akaratunkat. Nyissuk meg szívünket, lelkünket Isten felé. Rajtunk múlik, hogy kapuinkon, az öt érzékszervünkön keresztül mit engedünk be a lelkünkbe. Irányozzuk be magunkat felé bizalommal és vágyódással. Imádsággal. Aki nem imádkozik az él ugyan, de mozgásképtelen. Legyünk összeszedettek. Csodálkozzunk rá Isten végtelen kegyelmére. Azonosuljunk Jézussal, Jézus legyen a példaképünk – „Te mit tennél a helyemben, Uram?” Hangolódjunk rá Isten akaratára. És végül, de nem utolsósorban Isten felé való beirányozódottságunkat legjobban a felebaráti szeretetben tudjuk megélni, hiszen Jézus, az Isten, minden emberrel azonosítja önmagát. Isten iránti szeretetem mércéje, hogy hogyan szeretem a másikat. Én magam csak töredékesen. Ha azonban ráhangolódom és magamba fogadom Őt, a rendszeres gyónásban folyamatosan engedem, hogy tisztítson és átalakítson, akkor Ő maga lesz bennem a szeretet. Akkor megvan az irány!

És ne feledjük, hogy majdan mindannyian ítélet alá esünk (Mt 25,31). Ki a kárhozatra, ki az igaz életre. Hozzunk alapvető döntést. Isten mellett. Határozzuk meg életünk irányát. Isten felé. Ne válasszunk mást és ne sántikáljunk kétfelé. Istenre mondott igenünk az Élet útja. Út a megtérés, a folyamatos megtérés felé. Isten folyamatosan mélyebb kapcsolatra hív. Hallgassunk rá, egyedül Ő tudja, mi a legjobb nekünk.

A lelki élet mélyebb ismeretére, a gyónás alaposabb megértésére vezette el a résztvevőket Albert atya ebben a négynapos lelkigyakorlatban. Hálásan köszönjük.

Imádságos szeretettel ajánljuk minden kedves olvasónak a lelkigyakorlat teljes anyagát, amely az alábbiakban meghallgatható.

Pauerné Csaba Judit