A „szeretet” szónak különböző jelentései lehetnek attól függően, hogy milyen szövegkörnyezetben találkozunk a meghatározással. Ezért a szeretet sok féle megjelenési formában van velünk. Lehet, hogy ezért e kifejezés időnként kicsit elcsépeltnek is tűnik.
A valós szeretet érzelmi formájában, akár mint ételek, vagy akár állatok szeretetében is megnyilvánulhat. De a legszebb az, amikor mások önzetlen támogatásában, jóakaratú segítésében, azaz az erény formájában lakozik bennünk. A szeretetet, csak odaadással lehet művelni, és ez az elmélyedés boldoggá teszi arcunkat, és örömmel tölti el lelkünket. Az erényes szeretet egyik megnyilvánulási formáját az önkéntes karitatív tevékenységet végzők példázzák. Hitünk szerint a szeretett Istentől származik. Ő tőle kapjuk, hát ne legyünk fukarok, és adjuk tovább jó szívvel embertársainknak!!
Ahogy XXII. János mondta: „A keresztény élet, és szeretet akkor teljes, ha elsődleges, és alapvető részét képezi az adakozás.” Nagyrészt e gondolat iránymutatása képen alakult meg a Baji Karitász csoport is. Tevékenységükkel sok rászorultnak, segítettek az elmúlt esztendőben. De ahhoz hogy ők továbbítani tudják mások szeretetét, szükséges, hogy minden jólelkű embertársunk megnyissa a benne rejlő szereteti erényt, és adakozzon e nemes célok teljesítésére.
Nem kell mindig mások közvetítését igénybe vennünk a szeretetünk kézbesítéséhez! A közvetlen kapcsolat mélyíti a szeretetet! Az utunkat járva magunk is felfedezhetjük a szeretetünkre rászorulókat, és közvetlenül is gyakorolhatjuk feléjük keresztény szeretetet. De ne csak a dologi adakozás jusson eszünkbe, mert a lelki adakozás is olyan fontos, ha nem fontosabb, mint az anyagi javak megosztása. A szeretetünket edzésben kell tartani. Ennek egyik alapvető formája, hogy mindig maradjunk Isten közelében, mert ha az Isten iránti szeretetünk lankad, erőtlené válik az embertársaink iránti szeretetünk is. Így válhat „hajléktalanná” a szeretet! A „hajléktalan” szeretet nem az Istenhez vezető utat mutatja nekünk, ezért szeretet nélkül könnyen eltévedhetünk a világ útvesztőiben.
Sajnos a mai időkben egyre többen tévelyegnek az élet labirintusában, és e lelki sivárságban egyre jobban eltávolodnak Istentől, embertársaiktól. Így tehetik „hajléktalanná” a szeretetet. Szeretetteljes életet kell élnünk, mert ha csak szavakkal hirdetjük a szeretett, az nem más, mint szócséplés! Szeretni valakit annyit jelent, hogy mindig a javát akarjuk, és ezt teteinkkel is tanúsítjuk. Hogy biztos hajlékot adhassunk a szeretetünknek, mindig önzetlennek kell lennünk Istennel, és embertársainkkal.
Nem az add több szeretetet, aki ezt fennhangon hirdeti! Az átadott szeretetünkkel, nem másokkal kell elszámolnunk, csak Istennek kell halkan számadást tartanunk, hogy jól sáfárkodtunk-e a tőle kapott értékekkel. Járjuk az életünket a szeretet útján, így biztosíthatunk hajlékot a szeretetnek, és ekképp Istenünknek is.
„A szeretet nélküli hit terméketlen, a hit nélküli szeretet kétségek közt vergődő érzelem marad. A hitnek, és a szeretetnek szüksége van egymásra,
mert az egyik, a másiknak nyitja meg az utat.” XVI. Benedek

Pentz Imre