Húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe, amikor Krisztus feltámadását ünnepli a katolikus egyház. A feltámadás ünnepére, a szent három nap szertartásaival készülünk fel.
Nagycsütörtökön, az esti misén az utolsó vacsorára emlékezünk. A kínszenvedésre készülő Jézus saját testét és vérét hagyta ránk lelkünk táplálékaként. Ekkor alapította meg az eucharisztia szentségét. Ilyenkor megemlékezünk Krisztus szolgáló szeretetéről is, mely a lábmosás szertartásában elevenedik meg. Nagycsütörtöki szentmisén megszólal a nagyböjt kezdete óta nem hallott dicsőítőének, a Glória. Ezen a napon este, az utolsó vacsora szentmiséjén ünnepélyesen megszólalnak a harangok, szólnak a csengők és az orgona, majd a gyász jeleként a könyörgés után elnémulnak, csak a hívek éneke hallatszik. A néphagyomány szerint a harangok útra kelnek, Rómába mennek. Legközelebb majd húsvét előestéjén, szintén a Glória éneklése közben fognak ismét megkondulni, jelezvén Krisztus feltámadását.
A csengők és harangok hangja a keresztények számára az egyetlen Úr, Jézus Krisztus jelenlétét és dicsőségét hirdetik, ezért a megváltó szenvedés, kereszthalál és a sírban nyugvás idején a gyász és együtt szenvedés kifejezéseként hallgatnak el.
Helyettük a templomban a keleplő jelzi a liturgia történéseit (pl. az Oltáriszentség elhelyezését áldozás előtt és után a tabernákulumban).
Bajon, a Szentháromnap idején a szertartásra hívogatás is kerepléssel történik. E feladat végrehajtása, a felső tagozatos fiúk dolga. A harangozások idejében, a község utcáit végigjárva kerepléssel helyettesítik az elcsendesedett harangokat.
A baji néphagyomány regulája szerint a harangok elnémulása után senkinek nem illik fütyülni, dalolni, muzsikálni, mert ez a Megváltó szenvedését növeli.
Bajon a kerepelés már nagyon régi, több mint 100 éves hagyományra tekint vissza. „A kereplés egyszerre szertartás és játék a gyereknép számára” – mondták elődeink. E szép hagyomány megélésében egyházközségünk fiataljai ma is odaadóan tevékenykednek. Az esős idő sem tudta megakadályozni az ifjakat feladatuk teljesítésében. Kereplő fiúk kisebb csoportokba szerveződve, verselve és kerepelve végig szaladtak az utcákon, hogy az elnémult harangok helyett szertartások kezdetét jelezték:
Szertartásra kerepelünk,
aki hallja jöjjön velünk!
E három nap azt hirdeti,
a bűnbánatot az Isten szereti!
De nem csak hívták a híveket, hanem ők is teljes létszámban részt vettek a szertartásokon,
Felhívják a hívek figyelmét az imádságok idejére is:
Imádságra kerepelünk,
Úr angyalát mondjad velünk!
Zengjen Égen, földön minden,
Dicsértessék az Úristen!
Nagyszombat délelőtt, a falut körbejárva, fáradságuk fejében tojást, pénzt gyűjtöttek az alábbi versike keretében:
Elérkeztünk a végére
Egyházunk nagy ünnepére.
Feltámadott a Krisztus,
a minket megváltó Jézus!
Mi most azért jöttünk,
hogy utoljára kerepeljünk.
Kereplésünkért egy kis pénzt,
vagy egy kis tojást adassék nékünk,
hogy mindnyájan örülhessünk néki
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A hívek sok szeretettel fogadták a kis „gyűjtögetőket” és sok tojással, na, meg pénzel jutalmazták fáradozásukat. Idén a kereplők utoljára Urunk feltámadásának vigíliai szentmiséjét megelőzően szólaltak meg. A nagyszombati szertartás keretében „jöttek” vissza a harangok Rómából. A húsvét vasárnapi vigília örömünnepe a tűzszenteléssel kezdődött. Kristóf atya megáldotta a tüzet, meggyújtotta Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát. Az új tűz gyújtása a feléledő reményen keresztül bemutatja a világosság győzelmét a sötétség felett, és az élet győzedelmét a bűn, és a halál felett. A szentmisén felhangzó Glóriát harangzúgás, csengőszó és az orgona hangjai kísérték, és ezalatt ismét teljes díszbe öltözött az oltár. Sajnos az eső megakadályozta, hogy a feltámadási körmenet a település utcáin végig vonuljon, így a Te Deum énekével zárult az Örömünnepünk.
Krisztus kereszt áldozatán keresztül érthető meg számunkra a szeretet, a szenvedés, és a győzelem együttes üzenete. Ahhoz hogy minden napunkban jelen legyen ez a hármas üzentet, engedjük az Evengélium örömhírét életünkbe betörni!
Pentz Imre
