A CSALÁD ünnepe

 

Egyházközségünk hagyománya szerint Szent Család vasárnapján, a szentmise keretében került sor a jubiláns házaspárok megáldására. A szentmise végén azon házaspárokat, akik Isten kegyelméből megélhették házasságkötésüknek 50 illetve 25 éves évfordulóját, Gábor atya áldásában is részesültek.

A házasság egy csodálatos, bensőséges kapcsolat, mely a család alapját képezi. Az évek múlásával a házassági évforduló, különösen ha kerek évszámokról beszélünk, igazi nagy ünnep a család életében.

A házassági évfordulók jó alkalmat teremtenek a mai rohanó világban megállásra, számvételre és egy kis ünneplésre. Lehetőséget nyújt a pároknak, hogy köszönetet mondjanak egymásnak az együtt töltött tartalmas, szép napokért, a boldog együttlétért. Ugyanakkor az egymás mellet töltött évekkel, jó példával is szolgálnak a fiatalok számára: mit jelent két szív egymás melletti kitartása, hűsége és szeretete!

Ez alkalomból gratulálunk, és szívből jövő jókívánságunkat fejezzük ki a jubiláns házaspároknak!

A házaspárok áldása jó apropó arra, hogy elgondolkodjunk a Családról, melynek fontos alkotó eleme a gyermek. A gyermek születése mindig nagy öröm és a jövőbe vetett bizalom megtestesülése. De hogy a gyermek megszülethessen, a fogantatást követő időszakot is túl kell élnie. Ebben az időszakban nem csak a betegségek veszélyeztetik létét, de a mai világban természetesnek, és elfogadottnak tekintett: “terhesség megszakítás” is jelentős részben felelős a meg nem született lelkekért. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus földi élete is Názáretben, a fogantatással kezdődött. A mi létünk is a fogantatásunkkal vette kezdetét. Ekkor kaptuk Istenünktől az örökéletű lelkünket. „Vajon megtehetik-e a szülők, hogy elvágják a már megszületett gyermekük nyakát azért, mert nehezen tudnak megélni, és mert szűk a lakás?

Nemde egy ilyen merénylet ellen felháborodva tiltakoznánk. Hát az anyaméhben levő gyermeket szabad összevagdalni, megsemmisíteni megélhetési nehézségek okából?” Mert bűn a magzatelhajtás! Bűn a terhesség megszakítás!  Igen, ez Isten ötödik parancsolatának megsértése!  Nem véletlenül nevezik „angyalcsinálásnak” népiesen. Akik e bűnbe esnek, Heródessel egy mélységbe zuhannak! Heródessel, aki az Aprószentek haláláért felelős.

A megszületésünkért, szüleinknek hálánkat a legjobban az alábbi idézettel tudjuk összefoglalni: „Áldottak legyenek szüleink, akik jelentkezésünket e világra áldozatos lélekkel fogadták. Áldott legyen édesanyánk, aki gondosan óvakodott minden olyan lépéstől, amely nekünk ott a szíve alatt ártalmunkra lehetett volna; és édesapánk is, aki vigyázott anyánkra miattunk. örömmel várták, előre találgatták nemünket, tanácskozták meg nevünket, készítették számunkra a bölcsőt, a ruhácskákat! A mennybéli Atya fizessen nekik ezért a jóságukért, és a Szűzanya szeresse őket; mi megköszönjük nekik, hogy életben tartottak, és meg nem öltek minket!”

 

Hogy hova vezethet az abortuszok sora, az már egyházi vezetőin az 1956 abortusz engedélyezésére kiadott törvény megjelenésekor megírták:

„Hiányozni fognak a munkáskezek is, ha nem lesz gyermek a családban; kevés lesz a fiatal és sok lesz az öreg, és az öregek eltartása súlyosan fog nehezedni a fiatal nemzedékre. A többgyermekes családban kifejlődik az apai tekintély és öntudat, vezetőképesség alakul ki a családapákban, amelyet az üzemekben és hivatalokban is hasznosan tudnak értékesíteni, az anyák pedig áldozatos lelkű asszonyok lesznek, amilyenekre a társadalomnak nagyon is szüksége van.

Ahol több a gyermek, ott ezek különböző jelleműek és így kicsiben a társadalom képét nyújtják. Megtanulják egymást segíteni, támogatni, egymás hibáit elviselni, és ezt a készséget a családon kívül is hasznosítják. Míg ott, ahol csak egy gyermek van, az ilyen – szegényke – társaság nélkül senyved, szociális képességei elsorvadnak, elkényeztetett gyenge palánta lesz az élet kertjében.”

Sajnos a mai világban már megtapasztalhatjuk ezeket a társadalmi állapotokat. A törvény életbelépésének időpontjától közel hatmillió abortuszra került sor hazánkban. HATMILLIÓ élet lett kioltva! HATMILLIÓ gyilkosság!

Az ország léte a társadalom egysége, de a társadalom alapja a CSALÁD. Ha nem teszünk meg mindent családjainkért, a társadalmunkat romboljuk le, és országunkat forgácsoljuk szét! Ezért fontos, hogy ne csak statisztikai keresztényekként éljük életünket, hanem valódi meggyőződésre alapozzuk hitünket. S e hit erejével forduljunk minden, már megszületett, de a még meg nem született családtagunk felé.

Istenünk, te nagyszerű példaképnek állítod elénk a Szent Családot. Segíts, hogy mindig követhessük példájukat: gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így atyai házadban örvendezzünk örök jutalmadnak. Ámen

Pentz Imre

Idézetek: A Magyar Püspöki Kar körlevele az abortusz ellen 1956. szeptember 12.