Keresztség

A keresztség szentsége

Hogyan szolgáltatják ki a keresztséget?

A keresztség kiszolgáltatásának klasszikus formája keresztelendő háromszori alámerítése a vízben. Legtöbbször azonban vizet öntenek háromszor a keresztelendő fejére, és közben a keresztelő e szavakat mondja: „N., megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” [1229-1245, 1278]

A víz tisztulást és új életet jelképez, amely már Keresztelő János bűnbánati keresztségében is kifejeződött. „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” vízzel való keresztelés több, mint a megtérésnek és a bűnbocsánatnak a jele: új életet jelent Krisztusban. Ezért járul hozzá még a megkenés krizmával, a fehér ruha és a gyertya.
Kit lehet megkeresztelni, és mit kívánunk a keresztelendőtől?
Minden embert meg lehet keresztelni, aki még nem vette föl a keresztséget. A kereszténység egyetlen föltétele a hit, amit kereszteléskor nyilvánosan meg kell vallani. [1246-1254]

A kereszténység felé forduló ember csupán világnézetét változtatja meg. Oktatásban kell részesülnie (KATEKUMENÁTUS), ezt befejezve személyes megtérésével, mindenekelőtt azonban a kereszténység ajándékával új emberré válik. Így lesz a Krisztus testének élő tagjává.

Miért ragaszkodik az egyház a gyermekkeresztelés gyakorlatához?

Az Egyház ősidők óta ragaszkodik a gyermekkereszteléshez. Ennek egyetlen oka van: mielőtt még mi döntetnénk Isten mellett, Isten már döntött mellettünk. Tehát a keresztség kegyelem, Isten ingyenes ajándéka, aki minden feltétel nélkül elfogad minket. Hívő szülők, akik gyermekeiknek a legjobbat akarják, megkeresztelését is akarják, mert az megszabadítja a gyermeket az eredeti bűn hatásától, és kimenti a halál hatalmából. [1250, 1282]

A gyermekkeresztelés föltétele, hogy a keresztény szülők a gyermeket hitben fogják nevelni. Igazságtalan dolog hamisan értelmezett jóindulatból visszatartani a gyermeket a keresztségtől. Éppen úgy, mint ahogyan a szeretetet sem szabad megvonni a gyermektől olyan meggondolással, hogy majd később maga döntsön a szeretet mellett, igazságtalan lenne, ha hívő szülők visszatartanák gyermeküket Istennek a keresztségben adott kegyelmétől. Mert ahogyan minden ember beszélőképességgel születik, de meg kell tanulnia beszélni, ugyanúgy születik minden ember a hit képességével, de a hitet meg kell ismernie. Mindenesetre senkire sem lehet a keresztséget ráerőltetni. Ha valaki kisgyermekként vette föl a keresztséget, azt későbbi életében kell „ratifikálnia” (megerősítenie), azaz „igent” kell rá mondani, hogy gyümölcsöző legyen.

Mi történik a keresztségben?

A keresztségben Krisztus testének tagjává, Megváltónk testvérévé és Isten gyermekévé leszünk. Megszabadulunk a bűntől, kiszabadulunk a halál kezéből, és ettől kezdve élhetünk a megváltottak örömében. [1262-1274, 1279-1280]

Megkereszteltnek lenni azt jelenti, hogy személyes élettörténetem bekerül Isten szeretetének sodrásába. XVI. Benedek pápa mondja: „Életünk most már Krisztushoz tartozik, és nem a magunké. Ő kísér minket, Ő vesz föl szeretetébe, nem kell többé félnünk. Ő, aki maga az élet, átkarol, és visz minket, bárhová megyünk is” (2007. 04. 07.)

Youcat: 195–197, 200