Eucharisztia

Az Oltáriszentségről és a szentmiséről röviden

Az Oltáriszentségről és a szentmiséről röviden

Mi a szent Eucharisztia (Oltáriszentség) ?

A szent Eucharisztia (Oltáriszentség) az a szentség, amelyben Jézus Krisztus önként adja nekünk testét, vérét, hogy mi is átadjuk magunkat neki, és a szentáldozásban vele egyesüljünk. Így kapcsolódunk bele Krisztus testébe, az Egyházba. [1322, 1324, 1409]

A keresztség és a bérmálás után az Eucharisztia a katolikus egyház harmadik beavató szentsége. Az Eucharisztia a szentségek titokzatos középpontja, mert az átváltozással Jézusnak történelmi keresztáldozata rejtetten, vér nélkül megjelenül. Így az Eucharisztia ünneplése „az egész keresztény életforrása és csúcsa” (Második Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium [LG] 11). Minden erre irányul, nincs semmi ennél nagyobb, amit még el kellene érni. Ha a megtört kenyeret esszük, egyesülünk Jézus szeretetével, aki értünk adta testét a keresztfán, ha a kehelyből iszunk, azzal egyesülünk, aki értünk adva magát vérét ontotta. Ezt a szertartást nem mi találtuk ki. Jézus az utolsó vacsorán tanítványaival együtt ünnepelve elővételezte halálát, és a kenyér és a bor színe alatt tanítványainak ajándékozta magát, és fölszólította őket, hogy ettől kezdve halála után is ünnepeljék meg az Eucharisztiát. „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (1Kor 11,24)

Mennyire fontos az Eucharisztia az Egyház számára?

Az Eucharisztia ünneplése a keresztény közösség lényege. Ebben lesz az Egyház Egyházzá. [1325]

Nem azért vagyunk Egyház, mert fizetjük az egyházi adót, mert jól megértjük egymást, vagy mert innen-onnan véletlenül egy közösséggé jöttünk össze, hanem mert az Eucharisztiában Krisztus testét vesszük magunkhoz, és Krisztus testében újra és újra átalakulunk.

Hogyan épül föl a szentmise?

A szentmise a hívek gyülekezésével, a papnak és az oltárnál szolgálóknak (ministránsok, fölolvasók, énekesek stb.) bevonulásával kezdődik. Köszöntés után következik az általános bűnbánat, amely a Kyrié-be megy át. Vasár- és ünnepnapokon (a böjti idő és advent kivételével) ezután éneklik vagy mondják a Gloriá-t. A napi imádság vezeti be az Ószövetségből és az Újszövetségből vett két olvasmányt, ezt követi a válaszos zsoltár. Az evangélium fölolvasása után a pap vagy a diakónus – legalábbis vasár- és ünnepnapokon – prédikál (homilia). Ugyancsak vasár- és ünnepnapokon a közösség megvallja közös hitét a credóban, ehhez csatlakoznak a könyörgések. A szentmise második része az adományok előkészítésével és a felajánló könyörgéssel kezdődik. Az eucharisztikus ünneplés csúcspontja az eucharisztikus imádság. Ezt a prefáció és a sanctus vezeti be. Ezután változtatja a pap a kenyér és a bor adományát Krisztus testévé és vérévé. Az eucharisztikus ima doxológiával fejeződik be, és ez vezet át az Úr imádságába. Következik a békeimádság, az Agnus Dei, a kenyér megtörése és a szent adományoknak – gyakran csak Krisztus testének – kiosztása a híveknek. A szentmise csendes elmélyedéssel, hálaadással, záró imádsággal és a pap kezéből kapott áldással fejeződik be. [1348-1355]

Milyen gyakran kell részt vennünk a katolikus keresztényeknek az Eucharisztia ünneplésében?

Katolikus keresztények minden vasárnap és a parancsolt ünnepeken kötelesek részt venni a szentmisén. Aki valóban keresi Jézus barátságát, amikor csak teheti, mindig elfogadja Jézus személyes meghívását a lakomára. [1389,1417]

Valóban keresztény ember számára a „vasárnapi kötelezettség” szó éppen annyira nem megfelelő, mint a „kötelező csók” annak, aki igazán szerelmes. Senkinek sem lehet élő kapcsolata Krisztussal, ha nem megy oda, ahol Krisztus vár rá. Ezért keresztények számára a mise ünneplése ősidők óta „a vasárnap szíve”, és a hét legfontosabb programja.

Hogyan kell fölkészülnöm, hogy a szent Eucharisztiát magamhoz vehessem?

Katolikusnak kell lennie annak, aki a szent Eucharisztiát magához akarja venni. Ha tud valamilyen súlyos bűnéről, előbb gyónnia kell. Mielőtt az oltárhoz lép, ki kell békülnie felebarátaival. [1389, 1417]

Néhány évvel ezelőtt az volt a gyakorlat, hogy a hívek az Eucharisztia ünneplése előtt legalább három órával nem ettek, így akartak fölkészülni a Krisztussal való találkozásra a szentáldozásban. Ma az Egyház legalább egyórányi böjtöt kíván. A tisztelet másik jele a nem mindennapi, szép ruha – végeredményben a világ Urával találkozunk.

Youcat: 208, 211, 214, 219, 220