Bérmálás

A bérmálás szentsége

Mi a bérmálás?

A bérmálás szentség, amelyik befejezi a keresztséget, és amelyben a Szentlélek megajándékoz minket adományaival. Aki szabadon elhatározza, hogy egész életen át Isten gyermeke lesz, és a kézrátétel és a krizmával való megkenés közben Isten Lelkét hívja, erőt kap ahhoz, hogy szívével és tetteivel tanúsítsa Isten szeretetét és hatalmát. Ettől kezdve a katolikus egyház teljes értékű felelős tagja. [1285-1314]

Amikor az edző egy labdarúgó játékost a pályára küld, kezét a vállára teszi, és elmondja neki a végső utasításait. Ugyanígy lehet érteni a bérmálást is. Kézrátételben részesülünk. Az élet pályájára lépünk. A Szentlélektől tudjuk, mit kell tennünk. Teljességgel buzdít minket. Megbízása a fülünkben cseng. Érezzük segítségét. Bizalmával nem fogunk visszaélni, és utasításai szerint fogunk dönteni. Csak akarnunk kell, és rá kell hallgatnunk.

Mi történik bérmáláskor?

Bérmáláskor a megkeresztelt keresztény lelke eltörölhetetlen lelki jegyet kap, amelyben csak egyszer részesülhet, és amelyik az embert – mintegy lelki pecséttel – egyszer s mindenkorra kereszténnyé teszi. A szentlélek ajándéka az a mennyei erő, amelynek segítségével a megbérmált ember a keresztségi kegyelmet egész életében megvalósíthatja, és Krisztus „tanúja” tud lenni. [1302-1305, 1317]

Megbérmálkozni annyit jelent, mint Istennel szerződést kötni. A bérmálkozó ezt mondja: Igen, Istenem, hiszek benned; add nekem Szentlelkedet, hogy egészen hozzád tartozzam, sohase szakadjak el tőled, és egész életemben, tettel és szóval, jó és rossz napokban egyaránt tanúd legyek. Isten pedig ezt mondja: Igen gyermekem, hiszek neked, és én Lelkemet, önmagamat ajándékozom neked. Egészen hozzád fogok tartozni. Sohase fogok tőled elszakadni, sem ebben, sem az örök életben. Ott leszek testedben és lelkedben. Még ha el is felejtesz, akkor is ott leszek, jó és rossz napokban egyaránt.

Kit lehet megbérmálni, és mit kívánunk a bérmálkozótól?

A bérmálást minden katolikus keresztény fölveheti, aki részesül a kereszténység szentségében, és „a kegyelem állapotban” van. [1306-1311, 1319]

„A kegyelem állapotában” lenni azt jelenti, hogy nem követtünk el súlyos (halálos) bűnt. Súlyos bűnnel az ember elszakíthatja magát Istentől, és csak gyónással tud vele újra kibékülni. A bérmálásra készülő (fiatal) keresztény életének fontos szakaszában van. A jövőben mindent meg akar tenni, hogy hitét szívével és értelmével felfogja; egyedül és a többiekkel együtt a Szentlélekért imádkozik, mindenképpen kibékül önmagával, a környezetében levő emberekkel és Istennel. Erre szolgál a gyónás, amely akkor is közelebb visz Istenhez, ha nincsenek súlyos bűneink.

Youcat: 203, 205, 206