Tata-Tóváros

A templom története

A kapucinusokat Eszterházy József hívta Tatára, még 1743-ban. Május 5-én tették le templomunk alapkövét, és ezen alkalommal beiktatták az új szerzeteseket is. A kettős ünnepen a győri kanonok körmenetet vezetett az új kolostor helyére, ahol magyar és német szónoklatok is elhangzottak. Jelen volt ifj. gróf Eszterházy József és neje. A gróf tudományokban és művészetekben jártas ember volt. Elhunyta után könyvtárát végrendelete szerint, a kapucinusok kapták meg.

A templom gyorsan elkészült, már 1746. július 27-én át is adták. Építője a komáromi Kuttner József építőmester, aki Fellner Jakab tanítványa volt. Külsejére a tudatosan vállalt szerénység jellemző. A templom külső falához a kapucinusok kőkeresztje van hozzáillesztve, mely 1743 óta már a harmadik. Az egyszerű külső pompás barokk belsőt rejt. Az egyhajós templom ékessége az egész oltárt kitöltő gazdag faragású főoltár, és a diadalív két oldalán épített mellékoltárok. Kompozíciójuk Josef Beckert bécsi szobrász tervei alapján Jácint testvér asztalos keze munkája. Carl Auerbach és Casper Reisner az alkotói a mellékoltárok képeinek, a főoltáré Müller Ferenc. Az 1890-ben készült képen Szent István a boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlja az országot, fia Szent Imre jelenlétében.

A II. világháború és az utána következő évtizedek nem kedveztek a templomnak. Sok tárgy tűnt el: miseruhák, gyertyatartók. A szembemiséző oltárt, az ambót, a szentélyben lévő székeket és a húsvéti gyertyatartót Cs. Kiss Ernő, tatai faragó művész készítette. Két legújabb ékessége a templomnak szintén Cs. Kiss Ernő keze munkáját dicséri: a mellékoltárok előtt látható Szent Erzsébet és Szent Imre szobrok. Ezek főtisztelendő Virágh János, az utolsó tatai kapucinus plébános kérésére készültek.

2015-től a Győri Egyházmegye papja – Kovács Csaba Albert látja el az egyházközség lelkipásztori feladatait.