Szomód
A templom története
A szomódi Szent Jakabról elnevezett templom története
A török időben elnéptelenedett falut a Tisza vidékéről érkező, jórészt református lakosság kezdte elfoglalni. Használatba vették az üres, XI-XII. században épült templomot és plébániát.
Esterházy gróf által betelepített katolikus, németajkú lakóknak nem lévén templomuk, szerették volna visszaszerezni. Ez a két felekezet között nézeteltérést okozott. Mária Terézia 1763-as rendelete alapján visszakerült a katolikusokhoz a templom, ami a mai plébánia helyén állt és eléggé leromlott állapotban volt.
1775-ben a kegyúr Esterházy Miklós jóvoltából a falu közepén kapott telken, az ő anyagi támogatásával, valószínű Fellner Jakab tervei alapján, Gelbmann Márton plébános idejében felépült az egyhajós barokk templom, torony nélkül.
Torony csak 1832-ben Esterházy gróf támogatásával került rá, először fazsindellyel. A templom időközben elhasználódott épületét az 1900-as évek elején a hívek adakozásából felújították, az oltárt és a szószéket újrafestették. A mai 36 m magas tornyot 1904. október 24-én szentelték fel, benne 3 harang lakik.
A nagyméretű, fából faragott főoltárt két angyal őrzi, valószínűleg a majki kamalduli szerzetesek keze munkáját dicséri.
A keleti oldalon lévő oltár eredetileg Nepomuki Szent Jánosé volt, jelenleg Mária-szobor áll rajta. Szent János szép barokk keretbe foglalt olajképe a templom legértékesebb festménye. A templomkertben álló Szent János értékes műemlékszobrával együtt került ide Komáromból.
A kisoltár melletti keresztelőkút eredeti barokk faragott szoborcsoport Keresztelő Szent Jánost ábrázolja, védett műemlék.
A bejárat mellett lévő Lourdes-i barlang szép kialakítású, a hívek sokszor imádkoznak benne.
Az utolsó festés-restaurálás 1990 körül történt, ekkor Závori Zoltán templomfestő két freskója került a hajó mennyezetére, amelyek Szent Jakabnak, a templom védőszentjének életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A főoltár Szent Jakab képét a művész felesége restaurálta.
A templomudvar két keresztjét egy-egy család állíttatta annak idején a falu határába, az egyik különösen szép műemlék.