Jómagam nem is emlékszem az elsőáldozásomra. Illetve csak annyira, hogy a szentgyónásra családilag mentünk. Mire hazaértünk, rémülten láttuk, hogy sok ember áll az ajtónk előtt és füstölög az ablak. Édesanyám a sütőben felejtette a pogácsát… Nem lett szerencsére baj, hála az akkor még szolgáló házmesternek, mert bemásztak a világító ablakon és eloltották a tüzet. Annyi tehát megmaradt, hogy sokat kellett készülnöm. Hát így volt vele fiúnk is, aki 12 társával együtt először járult szentáldozáshoz a Kapucinus templomban. Köszönet a gyerekeknek, akik ilyen szépen készültek a Jézussal való találkozásra. Köszönet Balázs atyának, aki gondosan felkészítette a gyerekeket és apró gondossággal előkészítette az ünnepet a közösség számára. Köszönet a templomi szolgálatokért (a ministránsoknak, Enci néninek, a kántornak), akik szabadidejüket rendszeresen áldozzák a vasárnapok és ünnepek sikeréért. Köszönet a közösségnek, akik ilyenkor kicsit zsúfoltabban férnek csak be a templomba, vagy ki is szorulnak a rokonok miatt. Mégis a közösség együtt ünnepel. Hiszen Jézussal találkozni egy ünnep. Először találkozni még inkább. Aggódva kérdeztem Balázs atyát, hogy érdemes-e erőltetni az elsőáldozást gyermekünknél, ha úgy érezzük nem eléggé készült még fel. Türelemre intett és igaza lett. A felkészítés során a filmek, bábozások, bibliai történetek és beszélgetések megtették a hatásukat. Megható és felemelő érzés volt a közös gyónás, ahogy izgulva várakoztak a gyerekek, és azután komolyan, elszántan és megkönnyebbülve jöttek ki Isten irgalmát megtapasztalva. Eljött húsvét negyedik vasárnapja, jó pásztor ünnepe és a pásztor Jézushoz vezette a nyájat egy nagy bensőséges, családias és mégis mély ünnepen. A szertartás felemelő pillanata volt a szülők köszöntése, gyermekeink megáldása, a gyertyák átadása. Szívmelengető volt a fehér ruhás gyerekeket látni, amikor gyermeki szívvel Jézussal találkozhattak, befogadhatták és belülről érezhették a szíve dobbanását. Szívből remélem, hogy Jézussal ez a bensőséges kapcsolat megmarad számukra, erőt meríthetnek belőle életük folyamán.

Kapusy Péter